2015. dec 09.

A kacsacsőrű emlős visszavág

írta: BME FTT
A kacsacsőrű emlős visszavág

19. századi természettudósok a rendszerezés útvesztőjében

Mitől válik egy felfedezés tudományossá? Hol és hogyan születik a természettudományos tudás? Sötét dzsungelben bozótvágó késsel törnek előre a tudomány úttörői, hogy aztán ráleljenek a tudásra vagy hideg termekben kifinomult gentlemenek társalgása által születik a tudomány? Cikkünkben a kacsacsőrű emlős tudományos besorolása körül zajló vitákon keresztül mutatjuk be, hogy a fenti kérdésekre sokszor nem is olyan egyszerű választ adni. 

kacsacsor5_1.jpg

A képen Harry Barrell (1873-1945) ausztrál természettudós látható, aki a kacsacsőrű emlősök szokásait vizsgálta

 

A kacsacsőrű emlős színre lép

1797-ben David Collins felfedező igencsak érdekes élőlényre lett figyelmes Ausztrália vadonjában. Hamarosan meg is érkeztek az élőlény első preparátumai Nagy-Britanniába, melyeket kezdetben igencsak szkeptikusan fogadták. Sokan csalást vagy mesterségesen keltett hírverést gyanítottak, melytől a felfedezők anyagi vagy szakmai előnyöket reméltek.

A különös lényt George Shaw, a British Museum munkatársa és Johann Blumenbach német anatómus is katalogizálta. Előbbi Platypus anatinus (1799), utóbbi pedig Ornithorhynchus paradoxus (1800) néven kívánta elismertetni az addig ismeretlen fajt. Végül a két név összevonásából megszületett az Ornithorhynchus anatinus elnevezés, így mindketten örülhettek.

 

Madár, hüllő vagy emlős?

Az új faj hivatalos elnevezését követően még hátra volt az élőlény tudományos besorolása. De mégis mi lehet olyan nehéz ebben, kérdezhetnénk? A tudósok többsége úgy tűnt, hogy egyetért abban, hogy létezik ilyen élőlény, s még az elnevezésében is sikerült megegyezniük. A kacsacsőrű emlős felfedezésekor már mind a hüllőknek, mind a madaraknak, mind az emlősöknek egyértelmű és igen specifikus definíciója volt, mely tartalmazta mindazon jellegzetességeket és tulajdonságokat, melyekkel minden ilyen élőlénynek rendelkeznie kellett ahhoz, hogy adott osztályba sorolják. Nem számoltak azonban azzal, hogy ennek a valószínűtlen küllemű kis állatkának a felbukkanása egyáltalán nem lesz tekintettel ezekre a definíciókra.
kacsacsor4_1.jpg

Lorenz Oken 1843-as általános Természetrajzi Lexikonában (Allgemeine Naturgeschichte) amelyben még együtt rendszerezi a vombattal, kenguruval, tatuval

Felbukkanása óriási taxonómiai vitát robbantott ki, mely megosztotta a korabeli tudóstársadalmat. Már az első vizsgálatok alatt megállapították, hogy kloákája van, amit addig kizárólag madaraknál észleltek, tojásokat rak, ami a madarak és a hüllők sajátossága, azonban nyilvánvalóan nincsenek sem szárnyai sem tollai, így a madarak osztályába az elfogadottnak tekintett definíció szerint - madárszerű tulajdonságai ellenére - nem volt sorolható.

Egyértelműen emlősnek sem tekinthették az emlősök akkori definíciója alapján, hiszen bár a felfedezésüket követő évtizedekben rájöttek, hogy van tejmirigyük, emlőik nincsenek, s nem elevenszülők, ami akkoriban minden emlősök osztályába sorolt állatban közös volt. A hüllők osztályába szintén nem sorolhatták őket, hiszen bebizonyosodott, hogy melegvérűek és kicsinyeiket tejmirigyeikből táplálják. Mit tehetett a tudományos közösség ebben a helyzetben?

platypus_composite_image_landscape-horz-horz.jpg

A kacsacsőrű emlős fajmeghatározásakor a legtöbb vitát kiváltó testrészek: a csőr és a lábujjai között húzódó hártyák

 

Lehetséges kiutak az útvesztőből

Eleinte többféle értelmezési javaslat is versenyben volt, melyek abban kívánták befolyásolni a tudományos közösséget, hogy milyen módon fogadja be a természettudomány ezt a meglehetősen furcsa új jövevényt. A francia Étienne Geoffroy Saint-Hilaire a tejmirigyek jelentőségét elhanyagolva azt javasolta, hogy a fajnak hozzanak létre egy külön osztályt az emlősök és a hüllők között félúton.

Ezzel szemben a brit Richard Owen – a dinoszaurusz elnevezés megalkotója – ragaszkodott ahhoz, hogy az állat az emlősök osztályába tartozzon, mert – állítása szerint – a tojásokat az anyaállat a testén belül költi ki, így tulajdonképpen elevenszülésről van szó. Utóbbi állítása természetesen egy korabeli faktoid (álismeret) volt, melynek valótlanságáról csak igen nehezen lehetett meggyőzni a brit tudóstársadalmat. Bár 1818-tól érkeztek beszámolók a szabadban észlelt tojásokról, a tojásrakás tudományos ténnyé csak egy 1884-ben Kanadába érkezett telegramm széleskörű elfogadásával vált. A tudományos vita egyesek szerint nemzeti versengésben is megnyilvánult. A brit tudósközösség inkább Owen felvetését pártfogolta, a francia pedig Saint-Hilaire értelmezési javaslata mellett szállt síkra.

Ebben a videóban nyomon követhetjük egy kacsacsőrű emlős világrajöttét

 

Külön osztályt kapott

A tudósoknak egyrészt be kellett fogadniuk az új felfedezést a tudományba, másrészt őrködniük kellett a tudományos vállalkozás konzisztenciája felett. Utóbbi már csak azért is kiemelkedően fontos, mert a tudomány magyarázó és előrejelző funkciójának hitelessége erőteljesen függ attól, hogy a társadalom hogyan ítéli meg a tudományos közösség bizonyos normáinak érvényesülését.

Végül a tudományos közösségen belül kialakult a konszenzus, és a kacsacsőrű emlős a hangyászsünfélékkel együtt egy külön alosztályt (tojásrakó emlősök) kapott az emlősök osztályán belül. A kacsacsőrű emlőst övező tudományos vita korántsem példa nélküli. A készülő tudomány sajátossága, hogy viták és hosszas elfogadási folyamat során érleli az újabb tudás-jelölteket, melyek a tudományos közösség általi jóváhagyással válnak tudományos tudássá. A kacsacsőrű emlős taxonómiájának majdnem százéves kálváriája jól példázza ezt az igen komplex folyamatot.

platypus4.jpg

Platypus a valóságban

FACT 1: A hímek hátsó lábain méreggel teli, ún. "sarkantyúk" találhatóak. Bár a méregtüskék elsősorban a párzási időszak csatározásaiban játszanak fontos szerepet, védekezésre is alkalmasak és kisebb állatokat is meg tudnak ölni velük. Emberre a méreg nem halálos, de csillapíthatatlan fájdalmat okoz, ami ráadásul hetekig is elhúzódhat.

FACT 2: Bár testét szőr borítja és utódai táplálására tejet választ ki, tojással szaporodik és feje "kacsacsőrben" végződik. A madaraktól eltérően azonban ez a csőr nem szaruból épül fel, hanem kemény bőrből, benne pedig egy kifinomult elektromosságot érzékelő rendszer található, amely segíti a táplálékszerzését a zavaros vízben.

FACT 3: Az állatnak összesen 52 kromoszómája van, ezek közül 10 ivari kromoszóma, amely semmilyen madárról vagy emlősről nem mondható el. (Összehasonlításként az embernek 46 kromoszómája van, amelyből csak 2 ivari). Furcsa külleme az állat örökítőanyagában is megmutatkozik, ahol hüllőre, madárra és emlősre is jellemző szekvenciákkal is találkozhatunk.

Forrás:

  • Robin, Libby: 'Paradox on the Queensland Frontier: Platypus, Lungfish and Other Vagaries of 19th Century Science', Australian Humanities Review, no. 19, September - November 2000.
  • Warren, C. Wesley et al. 'Genome analysis of the platypus reveals unique signatures of evolution.' Nature 453, 175-183 (8 May 2008)
  • http://www.australianhumanitiesreview.org/archive/Issue-September-2000/robin1.html

A cikk ezen a linken érhető el. 

A képek forrása:

  • http://www.panteek.com/OkenNaturalHistory/
  • https://wallpaperscraft.com/

Szerző: Bíró Gábor

Szólj hozzá

evolúció tudománytörténet