2016. feb 09.

Mérvadó érvek: „És ha hazugságon kapnak?"

írta: BME FTT
Mérvadó érvek: „És ha hazugságon kapnak?"

Idén novemberben az Egyesült Államokban új elnököt választanak, így a Demokrata és a Republikánus Párt jelöltjei négy év után ismét összecsapnak. Mivel Barack Obama második hivatali ciklusát szolgálja, a 2016-os választások során új jelöltnek kell elfoglalnia az elnöki posztot, aki akár a tömegeket megosztó Donald Trump is lehet. Politikai izgalmakban azonban a 2008-as elnökválasztások is bővelkedtek, amelyen Obama legyőzte a republikánus Mitt Romney-t. Romney alább elemzett megszólalása jól példázza, hogy egy politikus minden mondatának súlya van, de vajon ki lehet-e mosakodni egy olyan helyzetből, amikor elnökjelöltként hazugságon kapnak?

Mitt Romney, Obama kihívója a 2008-as elnökválasztási kampányban, javában ecseteli, hogy ő nem különféle érdekcsoportok eszköze, ő az amerikai nép érdekeit fogja képviselni, az ő kampányát nem lobbisták irányítják, amikor egy újságíró közbekiabál: „Nem igaz. Ron Kaufman lobbista.” Ron Kaufman csakugyan Romney tanácsadója, és csakugyan lobbista. Upsz! Ráadásul nem árt tudnunk, hogy az Egyesült Államokban nálunk sokkal fontosabbnak tartják a politikusok személyes integritását. Mit csinál Romney?

Romney nem bújik ki a válaszadás alól


Az újságíró közbekiabálásával nyilván megsérti a sajtótájékoztató íratlan szabályait, és vélhetően ennek a konkrét eseménynek az előzetesen megadott forgatókönyvét is. De ha Romney a kérdések elől a formák mögé bújik, ráég a hazugság. Éppen ezért ellenkezőleg jár el: makacsul megmarad a kérdésnél. Amikor valaki még egy utolsó kérdést fel akar tenni, inkább visszatér a lobbista vádra, majd a sajtótájékoztató végeztével még egy kicsit nekiáll az újságírót győzködni. Hát nem pontosan ezt várnánk valakitől, akit igaztalanul vádolnak, és aki hisz az igazában?

Figyeljük Romney testbeszédét!

Széles, nyitott gesztusok: nekem nincs titkolnivalóm. A tekintetét végig az őt vádoló újságíróra szegezi. Nem a többi újságírót, vagy bennünket, a felvétel nézőit akarja meggyőzni. Mi természetesen nem is gondolhatunk olyasmit, hogy hazudik! Ami az intonációt illeti, az első mondat még agresszív és konfrontatív, ami nem szerencsés, de a következőben már eltalálja a tónust, és ezt végig fenntartja. Romney őszintén értetlenkedik: vajon miért nem érti meg őt a kínos kérdést neki szegező újságíró?

Romney az én-nem-azt-mondtam stratégiát választja

De a vádat nem lehet pusztán gesztusokkal kivédeni. Romney így érvel: azt mondta, hogy nem lobbisták „irányítják” a kampányát. Kaufman nem „irányít”, hiszen nem kampányfőnök, hanem csak tanácsadó. Ergo nem hazudott. Aztán belebonyolódnak abba, hogy a tanácsadó milyen megbeszéléseken vesz részt. A kemény vádat csattanós válasz, majd nehezen értelmezhető csetepaté követi. Ha valaki nem eleve ellenséges Romneyval szemben, jó eséllyel arra jut, hogy a hazugság vádját nem sikerült alátámasztani.

Mi volt Romney érvelési hibája?

Vegyük észre, hogy Romney két érvet fogalmaz meg a beszédében:

(1)       Nem lobbisták irányítják a kampányomat.
            
Tehát: Nem különféle érdekcsoportokat képviselek.

Az ellenvetésre válaszul pedig ezt:

(2)       Kaufman csak tanácsadó, nem irányítja a kampányomat.
           
Tehát: Igaz, amit mondtam, hogy nem lobbisták irányítják a kampányomat.

Ahhoz, hogy (2) érvényes legyen, az „irányít” szót szűk értelemben kell venni, abban az értelemben, amelyikben csak a kampánymenedzserek irányítanak, a tanácsadók nem. Ezzel szemben ahhoz, hogy (1) érvényes legyen, az „irányít” szót olyan tág értelemben kell vennünk, amelyben a szó valami olyasmit fejez ki, hogy „fontos szerepet játszik benne". Hiszen, ha a lobbisták bármilyen minőségben is fontos szerepet játszanak a kampányában, akkor Romney nem hivatkozhat a lobbistáktól való függetlenségére annak alátámasztásakor, hogy nem különféle érdekcsoportokat képvisel.

Ez bizony az ekvivokáció névre hallgató hiba speciális esete, amelyet akkor követünk el, amikor egy szót az érvelés különböző pontjain más-más jelentésben használunk.

Egy másik példa az ekvivokációra

(3) Nem vagyok felelős a haláláért. Egy ujjal sem nyúltam hozzá.
(4) Tényleg nem nyúltam hozzá egy ujjal sem nyúltam hozzá. Csupán lelőttem.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------
(3) Akkor érvényes, ha az „egy ujjal sem nyúltam hozzá”-t idiómaként, a nem bántottam jelentésben használjuk, (4) pedig akkor, ha nem idiómaként, hanem szó szerinti jelentésben, ti. abban, hogy nem érintettem meg. 

romney_johnson-side.jpgA bal oldali képen Mitt Romney és Glen Johnson, az AP riportere (ő tette a kínos megjegyzést), míg a jobb oldali képen Ron Kaufman és Romney látható. 

Visszatérve Romneyra, elméletileg elképzelhető, hogy az „irányít” kifejezést szűk értelemben vette. Ebben az esetben (1) érve hibás. De valakiről, aki létrehozta az Egyesült Államok egyik legnagyobb befektetői vállalkozását, a 2002-es téli olimpia szervezőbizottságának elnöke volt, Massachussetts állam kormányzójává majd a republikánus elnökjelöltté választották, nehéz elhinni, hogy ilyen rosszul érvel. Vagyis nagy valószínűséggel hazudott, amikor az (1) érvet előterjesztette.

De azt meg kell adni, hogy ennél ügyesebben nem lehetett volna kimosakodni.

DISCLAIMER:

BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékén számos oktató és kutató foglalkozik érveléselmélettel. Mérvadó Érvek sorozatunkban szigorúan logikai és retorikai szempontból elemezzük, hogy a szereplők hogyan érvelnek, milyen az érvelés szerkezete, mennyire erős, illetve mennyire lehet hatásos. Abban, hogy a szereplőknek igazuk van-e, illetve jó ügyet képviselnek-e, minthogy ez nem érveléselméleti kérdés, nem foglalunk állást és nem gyakorlunk kritikát.

Mitt Romney megszólalását és reakcióit Forrai Gábor elemezte. Forrai Gábor, az MTA doktora, egyetemi tanár. 2013 óta a BME Filozófia és Tudománytörténet tanszékének professzora.

Szólj hozzá

érvelés