2016. okt 25.

Egy gyümölcsöző expedíció és a rovarok szexuális forradalma

írta: BME FTT
Egy gyümölcsöző expedíció és a rovarok szexuális forradalma

1699. július 10-én Amszterdamban az ötvenkét éves Maria Sybilla Merian hajóra szállt az egzotikus Suriname felé azzal a szándékkal, hogy az elkövetkező öt évet a dél-amerikai őserdőben töltse rovarok tanulmányozásával és illusztrálásával. Merian művész, természettudós és vállalkozó volt egy olyan korban, amelyben nőként igazán egyik területen sem érvényesülhetett. A művészi alkotótevékenységet szigorú céhszabályzatok korlátozták, a céhek többségébe nők nem léphettek be. Az újonnan megalakult tudós akadémiák szintén nem nyitották meg tagságukat nők előtt, vállalkozóvá válásukat pedig jogi akadályok és a megfelelő szakmai kapcsolatrendszer hiánya nehezítette. A blogposztban azt mutatom be, hogy a rendkívül diszkriminatív környezet ellenére hogyan sikerült Meriannak forradalmasítania a tudományos illusztrációt és olyan megfigyeléseket tennie, melyek miatt ma többen úgy tekintenek rá, mint a kétszáz év múlva megszilárduló entomológia és ökológia perspektívájának egyik első alkalmazójára.
montazs_nyito.jpg

Ízek, imák, rovarok

fiatalkora_selyemhernyo.jpgMaria Sibylla Merian 1647-ben, egy évvel a Harmincéves Háborút lezáró Versailles-i Békeszerződés megkötése előtt született Frankfurtban. Gyermekkorának színhelye, a családi nyomdájuk drága, jó minőségű könyvek kiadására szakosodott, melyek között találhatunk történelmi, földrajzi és alkímiai tárgyúakat, de a híres Merian Bibliát is nekik köszönhetjük. A családban jó érzékkel ismerték fel az üzleti lehetőségeket, könnyen alkalmazkodtak a piaci igényekhez, amiről később Merian is tanúbizonyságott tett. Édesapja halálát követően Merian művészi fejlődésére nevelőapja, Jacob Marrel gyakorolta a legnagyobb hatást, akinek művész-iskolájában töretlen lelkesedéssel tanult rajzolni és festeni, sokszor a jóval idősebb tanítványokat is megszégyenítve.

Már tizenhárom éves korától a környező tisztásokat járta rovarok után kutatva, melyeket aztán hazavitt és terjedelmes jegyzeteket készítve aprólékosan megfigyelt. Nevelőapjához hasonlóan ő is már igen ifjú korában magántanítást vállalt, aminek köszönhetően megnyíltak előtte a környéken élő gazdagok kertjei, könyvtárai és ritkaságok gyűjteményei, további lökést adva művészi és tudományos munkájának. 1665-ben feleségül ment Johann Andreas Graffhoz, akitől két gyermeke született: Johanna és Dorothea. 1670-ben a család Nürnbergbe költözött, ami kiszakadást jelentett Frankfurt pezsgő intellektuális életéből. Házasságuk hamarosan megromlott és egyre több időt töltöttek külön férjével. A válást csak különleges esetekben engedélyezték, és mivel a férj felesége jogi képviselőjének számított, így azt gyakorlatilag a feleség egyedül nem is kezdeményezhette. A se-veled-se-nélküled helyzet megoldásaként Merian férjét hátrahagyva édesanyjával és kisebbik lányával, Dorotheával csatlakozott a labadista szektához Wiewertben (1686).

A labadisták igen szerény körülmények között éltek, azonban Merian ennek ellenére be tudta szerezni a festéshez szükséges különleges és néha igen drága alapanyagokat, festékeket, ecseteket, sőt, még az ún. carta non natát, is ami meg nem született bárány bőréből készült, és a korban úgy tartották, hogy ennél jobban semmi nem tartja meg a színeket.

Édesanyja halálát követően Merian kisebbik lányával Amszterdamba költözött (1691). Egy évvel később Merian férje kezdeményezte a válást, majd újraházasodott. A válással Merian anyagi és jogi függetlenséget nyert, amit immár jobban ki tudott használni Amszterdamban. Kiváló kapcsolatokat épített ki és látogatást tett többek között Ruysch, Vincent és Witsen gyűjteményeiben, melyekről a következőt írja:

Ezekben a gyűjteményekben a rovarok származásának és elterjedésének megjelölése hiányzik, csakúgy, mint az, hogy hogyan alakulnak át hernyóból bábbá, és tovább.

Megtekintette a Hortus Medicus lenyűgöző növénygyűjteményét és Agnes Block kertjébe is ellátogatott, ahol szemtanúja volt az egyik első sikeres európai ananásztermesztési kísérletnek (1690-es évek). 1699-ben feladott egy újsághirdetést, eladta 255 db festményét és Dorotheával hajóra szállt Suriname felé. Ez 132 évvel azelőtt történt, hogy Darwin a Beagle fedélzetén elindult volna ötéves világkörüli felfedezőútjára.

 

Veszélyes úton


1699. július 10-én indultak el Amszterdamból a Nyugat Indiai Társaság hajóján az egzotikus Suriname felé. Az út korántsem volt veszélytelen. A kalózkodás fénykorában jó esélye volt annak, hogy hajójukat támadás éri, és tudományos expedíciójuk korai véget ér. A zátonyok szintén veszélyt jelentettek. Egy évvel az út előtt a Sacramento nevű hajó pont Suriname partjai előtt süllyedt el 930 ember halálát okozva. Két hónapos tengeri út végén értek Paramaribóba. A kolóniában kb. ezer európai telepes (ültetvényesek, katonák, tengerészek) és tízezer Afrikából elhurcolt rabszolga élt. A rabszolgákkal szemben tanúsított túlkapásokra és kegyetlen bánásmódra Voltaire is hivatkozott a Candide-ban.1024px-map_of_suriname_in_1737.jpg

Suriname-i tartózkodása elején Merian a rovarok mellett számos egzotikus gyümölcsöt és zöldséget örökített meg. Vajon mai szemmel felismerhetőek ezek?

montazs_gyumik.jpg

Balról jobbra, fentről lefelé: papaya, narancs, banán, édesburgonya, dinnye, vanília, banán, chili-paprika


1-horz_1.jpgA bal oldali képek Merian kortársaitól származó illusztrációk: fent Jan Goedaertképe, lent pedig Jan Swammerdam képe. Jobb oldalt Merian képei a selyemhernyóról. A korban népszerű elmélet volt az ún. spontán keletkezés. Jan Goedaert pl. úgy gondolta, hogy a hernyók vízből keletkeznek, a lepkék pedig elpusztult hernyókból kelnek ki. Merian ezzel szemben hangoztatta, hogy minden hernyó olyan petékből kel ki, melyet párzásukat követően pillangók raknak le. A hernyókat és a pillangókat eleinte külön élőlényként kezelték, nem ismerték fel, hogy ugyanannak az élőlénynek a különböző fejlődési fázisait képviselik. Merian volt az első, aki életciklusukat átlátva annak teljességét egy képen jelenítette meg:

 

Most már nem többféle teremtmény után kutatok, inkább keletkezésük, elterjedésük és átalakulásuk érdekel, s hogy hogyan alakul ki egyik a másikból…

 

Kis lépés egy rovarnak, de nagy lépés a tudománynak

Kezdetben a ritkaságok gyűjteményeiben az ízeltlábúakat egyszerűen gombostűvel táblára tűzték, és semmilyen magyarázat vagy kontextus nem utalt arra, hogy hol vagy hogyan éltek. A legtöbb illusztrátor az ilyen gyűjteményekben rajzolta, lefestette ezeket az élőlényeket, és nem figyelték meg őket természetes élőhelyükön. Később a gyűjteményekben külön könyvformátumú szövegek szolgáltak arra, hogy erről némi, bár még mindig igen kevés és nem szisztematikusan gyűjtött információt szolgáltassanak. Merian volt az első aki az ízeltlábúak életterét is a vizuális reprezentáció integráns részének tekintette. A rovarok élettere fontos, megjeleníthető és megjelenítendő aspektusává vált a róluk szóló reprezentációknak. Azt is felismerte, hogy bizonyos rovarok bizonyos gazdanövényeket preferálnak. Ezeket igyekezett mindig együtt ábrázolni.

montazs_2.jpg

Egyes lepkeféléknél a kifejlett hím és nőstény példányok másképpen néznek ki. Merian szintén első volt ennek felismerésében. Azzal, hogy egy képen ábrázolta ugyanannak a fajnak a hím és nőstény példányait elősegítette, hogy gyorsabban terjedjen ez az új természettudományos felismerés.

lepkek.jpg

Merian Suriname-i felfedezőútja volt az egyik első kifejezetten tudományos céllal indított expedíció. Kutatását öt évesre tervezte, de végül a sárgalázjárvány miatt úgy döntött, hogy két év után hazautazik. Expedíciója alatt több, mint 60 növényfajt és 90 állatfajt figyelt meg.

 

elokornyezet.jpg

 

A ritkaságok gyűjteményeiben nem csak az állatok életterét, de eredeti színét, mozgását és viselkedését sem lehetett megfigyelni. Vagy statikus képeket festettek tehát az illusztrátorok, ami csak a bemutatni kívánt élőlényre koncentrált, vagy több-kevesebb sikerrel megpróbálták kitalálni, hogyan élhettek és viselkedhettek az ábrázolni kívánt állatok. Merian itt is „korszakalkotó” megoldást alkalmazott. A terepen figyelte meg az élőlények viselkedését.

 

Gondolkodásában az élőlények mozgása, életmódja, viselkedése lényeges tulajdonságukká vált így megjelenik és hangsúlyossá válik a reprezentációban.

Merian volt az első aki részletesen írt a levélvágó hangyák, a madárpókok és a hernyók viselkedéséről. Sok megfigyelését kezdetben nem hitték el. William Sharp MacLeay, angol természettudós nem hitte el, hogy az ábrázolt hatalmas pókok akár madarakat is zsákmányul ejtenek. Kísérletképpen bezárt egy élő kolibrit és egy madárpókot egy szűk helyre. A pók elmenekült, amit MacLeay cáfoló bizonyítékként értékelt. Merian repülő pókokról szóló beszámolóját szintén kétkedve fogadták. Több száz év múlva vált elismert tudományos ténnyé, hogy bizonyos pókok néhány pókfonal kiengedésével és vitorlaszerű megtartásával a szelet használják helyváltoztató mozgásra, és néha hatalmas távolságokat tesznek meg így (ún. ballooning).

izek_illatok.jpg

Az ízek, illatok és színek nagyobb jelentőséget kaptak munkájában. Miért rajzolt vajon oda egy félbevágott narancsot is? Szinte érezzük a narancs illatát, az érett ananász édes zamatát, ami nemcsak a pillangókat, de minket is vonz. Több érzékszervre is hatni kívánt, nem csak a „szemnek” festett, vizuális reprezentációival más érzékszerveink számára fontos információkat is át kívánt adni. Ez korában szintén teljesen újszerű volt.

 

Kortársai úgy hitték, hogy a tarantula föld alatti üregekben él. Itt fákon élő és vadászó pókként jelenik meg. A növények, rovarok, hüllők és madarak nem a természet különálló darabkáiként jelennek meg, mint a „ritkaságok gyűjteményeiben”. Az élőlények interakciói, a környezetükhöz való alkalmazkodás képessége lényegessé válik, így megjelenik és hangsúlyossá válik a reprezentációkban.viragok.jpg

Elmozdulás történt a természet kis részleteit izoláltan bemutató nézőponttól egy egységesebb, holisztikusabb nézőpont felé.

Merian legalább ilyen tehetséges volt tudományos és művészi munkája anyagi feltételeinek megteremtésében. Festményeit és egzotikus szerzeményeit igen jó áron tudta értékesíteni kiváló kapcsolati hálójának köszönhetően. Mivel nemcsak Frankfurtban, de Nürnbergben és Amszterdamban is ismerte személyesen a gyűjtőket és a gyűjteményeket, így elég jól meg tudta tippelni, hogy mire lesz nagy kereslet. Egy 1702-es levelében a Suriname-i expedíciójáról származó következő tételeket kínálta eladásra : 1 krokodil, 2 nagy kígyó, 18 kisebb kígyó, 11 iguana, 1 gekko, 1 kis teknős.

Csak az elmúlt 4-5 évben kezdték el felfedezni Merian munkásságának tudománytörténeti jelentőségét. Egyre több tudománytörténész, művészettörténész és gender-kutató kezdett el foglalkozni életével és munkásságával, melynek túlnyomó része még feltárásra vár. Vajon miért? Bár figyelemfelkeltő illusztrációi már korában igen közkedveltek voltak és tekintélyes hírnevet hoztak számára, illusztrációi melletti szöveges magyarázataival azonban nem igazán foglalkoztak. Ennek több oka lehetett. Egyrészt korában nem volt akadémikus természettudós (mert a nők a tagságból ki voltak zárva), másrészt láttuk, hogy több megfigyelését „hivatalos” természettudósok vonták kétségbe. Egyesek azt is lehetséges okként jelölik meg, hogy kései könyvei eredetileg csak holland nyelven jelentek meg. Pl. A Suriname-i rovarok metamorfózisa csak 2009-ben jelent meg angol, francia és német nyelven (304 évvel az eredeti kiadást követően). Végre ez is olvashatóvá és feldolgozható vált sokak számára, és egy igazán ígéretes multidiszciplináris kutatási terület kezdett formálódni, ami még bizonyára tartogat komoly eredményeket.

 

Források:

  • Amanda Vickery: Flora, fauna and fortitude: the extraordinary mission of Maria Sibylla Merian, Guardian online, 1st April, 2016.
  • GrrlScientist: Maria Sibylla Merian: artist whose passion for insects changed science, Guardian online, 2nd April, 2013.
  • Jan Goedaert: Metamorphosis naturalis (1662-67)
  • Jan Swammerdam:  Historia Insectorum Generalis (1669)
  • Kay Etheridge (Gettysburg College): Maria Sibylla Merian: The First Ecologist?
  • In: V. Molinari and D. Andreolle, Editors, Women and Science: Figures and representations – 17th century to present, Cambridge Scholars Publishing, Newcastle upon Tyne. In press (2011)
  • Kay Etheridge: Maria Sibylla Merian and the metamorphosis of
  • natural history, Endeavour Vol. 35 No.1., pp. 15-21.
  • Kim Todd: Chrysalis: Maria Sibylla Merian and the Secrets of Metamorphosis, I.B. Tauris: London, 2007.
  • Kinukawa: Natural history as entrepreneurship: Maria Sibylla Merian's correspondence with J. G. Volkamer II and James Petiver, Archives of Natural History, Volume 38 Issue 2, Page 313-327, ISSN 0260-9541 Available Online Sep 2011
  • Maria Sibylla Merian: Blumenbuch (1675)
  • Maria Sibylla Merian: Der Raupen wunderbare Verwandelung (1679)
  • Maria Sibylla Merian: Der Raupen wunderbare Verwanddelung und sonderbare Blumen-nahrung (1683)
  • Maria Sibylla Merian: Metamorphosis Insectorum Surinamensium (1705)
  • Maria Sibylla Merian: Der Rupsen Begin, Voedzel en Wonderbaare Verandering en Gestaltverwiffeling (1717)
  • Maria Sibylla Merian: Maria Sybilla Meriaen Over de Voortteeling en Wonderbaerlyke Verandering en der Surinaemsche Insecten. (1719)
  • Maria Sibylla Merian: Histoire des Insectes de l’Europe (1730)
  • The Getty Research Institute, http://www.getty.edu/research/, time of download (August 2016)

A cikk szerzője, Bíró Gábor István a mesterdiplomáit a Budapesti Corvinus Egyetemen szerezte európai és nemzetközi közigazgatási szakértő, valamint közgazdász tanár szakon. Jelenleg a BME Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskola harmadéves PhD hallgatója. Kutatási területe a közgazdasági elméletek történetének, és különösen Polányi Mihály gazdasági gondolkodásának vizsgálata. Érdeklődési területei közé tartozik még a vizuális reprezentáció szerepe a tudományban, valamint a szakértőiség és a szakértővé válás tudományos elemzése.

Szólj hozzá

illusztráció tudománytörténet kutatók éjszakája