2017. feb 13.

Újonnan felfedezett ősmaradvány lehet a kambriumi robbanás kulcsa?

írta: BME FTT
Újonnan felfedezett ősmaradvány lehet a kambriumi robbanás kulcsa?

Ahogy arról a blogon már többször is olvashattunk (Mi után nyomoznak az őslénykutatók?, Mit mondhatnak a paleontológusok a dinoszauruszok színéről?) nincsenek könnyű helyzetben a paleontológusok, amikor az élet ember előtti történetét a fosszíliák alapján kell rekonstruálniuk. A fosszilis rekord meglehetősen szűkmarkúan bánik a kíváncsiskodókkal, amikor a morfologikus jellegzetességeken túlmutató részletek után kutatnak. Ráadásul ahogy egyre mélyebbre merülünk a múltban, úgy válik a feladat is egyre nehezebbé. Az élet korai története számtalan izgalmas kérdést vet fel, ezek közé tartozik az is, amit kambriumi robbanásnak neveznek az evolúcióbiológusok.
A kambriumi robbanás egy földtörténeti értelemben persze – meglehetően rövid, mintegy 20-25 millió évig tartó evolúciós esemény volt a kambrium időszakban. Ami különlegessé teszi ezt a körülbelül 540 millió éve kezdődött periódust az az, hogy ezalatt a röpke néhány évmillió alatt jelent meg a Földön ma is megtalálható állattörzsek csaknem mindegyike. Mi volt az oka ennyi különbözőféle állattörzs hirtelen megjelenésének? Hogyan magyarázhatjuk továbbá az egyes törzseken belüli rohamos fajképződést? Nem csak ezek a kérdések tisztázatlanok, de az sem eldöntött, hogy valódi evolúciós mintázattal állunk-e szemben: több kutató kétségbe vonja a kambriumi robbanás, mint valódi evolúciós esemény létezését, és azt állítja, hogy csupán egyfajta illúzió, amit az eredményez, hogy ekkortájt alakul a fosszilizálódásra alkalmas váz. Ennek hiányában előtte értelemszerűen nem volt lehetséges az élőlények megőrződése a kőzetrétegekben, ez azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az evolúció tempója másmilyen lett volna a kambrium elején, mint bármelyik másik földtörténeti időszakban.
A Dr. Tom Harvey a Leicester-i és Nicholas Butterfield a Cambridge-i Egyetemről, január végén publikáltak egy tanulmányt, ami ennek a rejtélynek a megoldásához viheti egy lépéssel közelebb a paleontológus közösséget. Harvey-ék mikrofosszíliák – vagyis nagyon apró, pusztán mikroszkóppal tanulmányozható ősmaradványok vizsgálata közben bukkantak rá egy addig nem ismert fajra, ami legnagyobb meglepetésükre a loriciferák törzsébe tartozott. Ezek a tengeri fenéklakó állatok első  pillantásra nem tűnnek túl izgalmasnak. Legtöbb fajuk mikroszkopikus méretű, a legnagyobbak is csupán 1 mm-esek és nem rendelkeznek semmiféle szilárd résszel nem csoda, hogy egészen az 1980-as évekig senkinek fogalma sem volt a törzs létezéséről. A szilárd váz hiánya miatt a paleontológusok eddig úgy gondolták, hogy a loriciferák képtelenek a fosszilizálódásra, éppen ezért meglepő Harvey és Butterfield felfedezése.  
s41559-016-0022-f1.jpgs41559-016-0022-f2.jpg
Az Eolorica deadwoodensis, a Harvey és Butterfield által leírt fosszilis loricifera

 
A puszta érdekességen túl azonban fontosabb tanulságai is vannak a leletnek. Kis méretűk ellenére a loriciferák fontos szerepet töltenek be a táplálékláncban: az üledékszemcsék közötti vízrétegben élve újrahasznosítják a tápanyagokat a tengeri ökoszisztémákban. Az, hogy az állati evolúció ilyen korai szakaszában már ennyire speciális ökológiájú csoportok kialakultak, azt jelenti, hogy a korai állatok az eddig feltételezettnél többféle életmódhoz alkalmazkodtak. A paleontológusoknak a loriciferák által lehetőségük nyílik finomabb hipotézisek felállítására a kambriumi ökoszisztémák működésével kapcsolatban, ez pedig végső soron fontos tanulságokkal szolgálhat a kambriumi robbanással kapcsolatban.  

A tanulmány itt teljes terjedelmében elolvasható.

 

 

Szólj hozzá

evolúció biológia kitekintő paleontológia