Freddie Mercury és a Queen 1986 júliusában közel hetvenezer rajongó előtt szenzációs koncertet adott Budapesten. Gondoljunk bele, hogy a szocializmus idején milyen nehézségeket jelenthetett egy világszinten híres, nyugati tőkés országból jövő együttest szerződtetni! Vajon milyen feltételeket kellett teljesíteni a fogadó országnak? És egyáltalán miért érte meg a Queennek egy keleti-európai országban fellépni? Ezekre a kérdésekre az Újságmúzeum Facebook oldalán megjelent visszaemlékezés tárgyalástechnikai elemzése segítségével tudunk válaszolni.

A Queen Magyarországon, háttérben a Gellért-hegy

A magyarországi koncert ötlete Hegedűs László fejében fogalmazódott meg először 1983-ban, azonban a Queen időszakos feloszlása miatt a tényleges tárgyalások csak 1985-ben kezdődtek el, amikor a Queen visszatért egy Live Aid szuperkoncerttel Londonban. A jegyeladásokból bejövő összeget az együttes az afrikai éhezők javára ajánlotta fel, és egy huszonhat állomásos turnét tervezett 1986-ra. Ma már tudjuk, hogy Freddie Mercury HIV fertőzése és romló egészségügyi állapota miatt a Queen történetének ez volt az utolsó nagyobb ívű fellépéssorozata, és egyben az utolsó alkalom, amikor a magyarországi közönség előtt felléphetett a legenda.

Pillanatkép a teltházas koncertről

A Live Aid koncepciója segíthette Hegedűs László tárgyalását, ugyanis a fellépők elsődleges célja a tehetségük nyomán adható segítségnyújtás, míg a bevételszerzés csak másodlagos szempont volt, így a fellépésért kialkudható összeg induló ára alacsonyabb lehetett. Azonban Hegedűs Lászlónak nemcsak a Queennel kellett tárgyalnia, hanem azt megelőzően a hazai állami vezetéstől kellett engedélyt kérnie, amely a szocializmus idejében jóval nehezebb feladat volt, mint amilyennek közel harmincöt év távlatából tűnik. Először az Országos Rendező Irodával (ORI), személyesen Bulányi László igazgatóval tárgyalt, aki hírhedt volt tekintélyelvűségéről. Hegedűs egy interjúban a következőképpen emlékszik Bulányi tárgyalást berekesztő monológjára: 

Kedves elvtársak, köszönöm, hogy eljöttetek. Az Országos Rendező Iroda nevében be kell, hogy jelentsem, hogy Magyarországon, mint ti is tudjátok, óriási devizahiány van, és ezért a kórházakban nincsenek orvosságok elegendő mennyiségben, rengeteg orvosi műszer hiányzik, és ameddig ez a helyzet, addig nem tudok támogatni olyan pénzszórást, mint a Queen-koncert megrendezése.

Bulányi tárgyalástechnikai szempontból a nehéz tárgyaló tipikus megtestesítője, ugyanis nem hajlandó a kompromisszumkötésre, mereven ragaszkodik az álláspontjához és rugalmatlan. A megállapodás nélküli egyeztetések áltában a tárgyalások Bermuda-háromszögében vesznek el, mely alatt azt a helyzetet értjük, amikor egy összetett szituációban a különböző szereplők eltérő megoldási stratégiák, külső megkötések, bejáratott rutinok mentén gondolkodnak. Ez a rugalmatlanság általánosan is akadályozhatja az adott ügy megoldását. A külső/felső korlátozások és bejáratott szabályrendszerek esetenként alkalmatlanok egy-egy probléma hatékony kezelésére, ellenben akadályozzák, hogy a konfliktusos ügyet átvezessük a tárgyalási mezőbe és azt annak eszköztárával oldjuk meg. Végül Hegedűs László kapcsolatai révén a Queen-koncert ügyében pozitív döntés született, és elkezdődhetett a tárgyalás a világklasszis együttessel. Azonban a rendezésre – az engedély megadásától függetlenül – magasabb devizaösszeg nem állt rendelkezésre. Hegedűs üzleti titokként utal a megállapodás tényleges összegére, azonban szavaiból arra következtethetünk, hogy a kialkudott végösszeg alacsonyabb volt az akkor megszokott gázsiknál.  

[…] a Queen ötször-hatszor annyiba került, mint azok, akik akkoriban a BS-be jöttek. Ezek az összegek ráadásul mélyen a nyugat-európai gázsik alatt voltak. A Queen is körülbelül félpénzért játszott a Népstadionban.

A Queen magyarországi fellépésének tárgyalása nem pusztán a bértárgyalás jellemzőit mutatja, hanem a kooperatív tárgyalási modell kiváló példája. A fedezethiány miatt Hegedűs felajánlotta, hogy Budapesten egy filmet forgatnának az együttesről, mely forgalmazásából bejövő pénz kizárólag a Queent illetné meg. A 80-as évek közepén az ilyen jellegű filmek forgalmazása rendkívül jövedelmező volt, nem feltétlen a vetítések, hanem az eladott VHS kazetták mennyisége miatt. Mindez kiválóan példázza a tárgyalások kooperatív megközelítését és az alku-csere típusú tárgyalásokat, melyek során az alternatív valuták segítenek áthidalni a felek igényei közti szakadékot. Elsődleges valutának a pénzt tartjuk, de számos más egyenértékű konstrukciót lehet felajánlani a másik félnek, melyre a tárgyalás ad lehetőséget. Látható tehát, hogy a budapestiek a szakértelmüket ajánlották alternatívaként. A fenti bravúrral nemcsak a Queen hazai fellépését nyerték meg, hanem egyúttal Budapest lett a huszonhat állomásos turné fő helyszíne. A külföldiek a kor legjobb hang-, fény- és színpadtechnikáját hozták a helyszínre, és mindent megtettek, hogy a film tökéletes legyen. Ugyanez a profizmus igaz volt a magyar stábra is. A forgatásra Hegedűs László így emlékszik: 

A koncertet – miként volt róla szó – gigantikus filmforgatás övezte, tizenhat kamerával vették a legjobb magyar operatőrök. Emlékszem, a 35 milliméteres filmnél húsz perc nyersanyag fér csak be egy kazettába, úgyhogy húszpercenként cserélgetni kellett őket, amit külön stáb végzett. Hatalmas logisztikai manővert igényelt […], hogy úgy induljanak és álljanak le a kamerák, hogy közben a koncert folyamatosan több szögből rögzítve legyen.

A magyar közönség nem véletlenül élte meg csodaként a legendás együttes fellépését, ugyanis Freddie Mercury személyesen is hozzájárult ehhez, amikor a koncert elején a Tavaszi szél vizet áraszt című népdal néhány sorának éneklésével köszöntötte a rajongókat. Az énekes mindezzel egy elegáns valutát adott a hazai közönségnek, mindez annak, aki adja alacsony költséget jelent, míg annak, aki kapja, magas értékkel bír.

Freddie Mercury lelkesen készült a budapesti koncert elejére tervezett meglepetésdallal, mellette a gitáros, Brian May

A koncerten a rajongók együtt énekeltek a Queen frontemberével

A budapesti koncert sikeréhez az is hozzájárult, hogy a belépőjegyeket viszonylag alacsony áron, 150 és 220 forintos áron értékesítették – ekkoriban egy budapesti buszjegy 3 forintba került. A Népstadionba szóló belépők hamar elfogytak, mindehhez nemcsak a jó ár, hanem az is hozzájárult, hogy a hazai közönség kuriózumként élte meg a brit klasszis magyarországi fellépését.

Queen koncertjegy 1986-ból

Csordás Hédi Virág, egyetemi tanársegéd a BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszéken, a Tárgyalás- és előadástechnika, az Érvelés, tárgyalás, meggyőzés és az Üzleti kommunikáció tárgyak oktatója. Kutatási területe a vizuális érvelés és a marketingkommunikáció.