2018. dec 12.

Tévedés a tudományban?

írta: BME FTT
Tévedés a tudományban?

Samuel George Morton és a koponyák esete

A különböző kinézetű és kultúrájú, más-más területen élő és életmódot folytató csoportokkal való találkozás mindig is arra sarkallta az embert, hogy kategóriákat hozzon létre annak érdekében, hogy könnyebben tudja értelmezni a másikat. A mai biológusok és antropológusok előfutárai többféle módon kívánták megnevezni, katalogizálni és leírni a világ rasszait. Ami azonban szinte minden rendszerezésnél megfigyelhető, hogy az

emberiséget néhány nagy, egymástól világosan elhatárolható, tapasztalati úton meghatározott biológiai paraméterekkel definiálták.

Szántó, 2016

Az eltérő fizikai tulajdonságokat a legtöbb esetben összekapcsolták mentális képességekkel, kialakítva egyfajta hierarchiát a csoportok között. Fontos megjegyezni, hogy sohasem volt egyetértés arra vonatkozóan, hogyan is történjen a kategorizáció, mi is az emberi rassz tulajdonképpen.

Josiah Nott: Types of Mankind (1850)

A különböző szemléletmódokat empirikus adatokkal igyekeztek alátámasztani, ilyen volt például a 19. században mind Európában, mind Amerikában elterjedt koponyamérés. Azok a tudósok – köztük Samuel George Morton –, akik ezt a módszert alkalmazták, úgy vélték, a koponya méretéből következtetni lehet arra, ki milyen rasszba tartozik, valamint az értelmi képességekre, amelyek alapján fel lehet állítani egy viszonyrendszert a rasszok között.

 

Ki volt Samuel George Morton?

Samuel George Morton, philadelphiai nemes, orvos és fizikai antropológus volt, aki a világ legnagyobb koponyagyűjteményével rendelkezett, amely ezernél is több példányból állt. Az 1820-as évektől kezdte el gyűjteni a koponyákat, hogy bizonyítsa: a koponya és az agy fizikai tulajdonságai alapján objektív módon lehetséges a rasszok besorolása. Morton célja ezzel egyfajta viszonylagos sorrend létrehozása volt a rasszok között, amelyet a koponyák mérete szerint kívánt felállítani.

Kezdetben a koponyák térfogatát mustármaggal mérte, mégpedig úgy, hogy miután megtöltötte a koponyákat, visszaöntötte őket egy mérőhengerbe, amelyről leolvasta az eredményt köbcentiméterben. Ez a módszer azonban nem bizonyult sikeresnek, ugyanis mikor ugyanazon koponyát újra és újra mérte, újabb és újabb eredményeket kapott a mustármagok eltérő mérete és könnyű súlya miatt. Így áttért egy másik mérőeszközre, az ólomgolyóra. Ugyanolyan átmérőjű puskagolyót használt, ezzel pedig már állandó mérési eredményeket kapott. A mérési eltérések így minimálisak voltak, mindösszesen max. 16,4 cm³. Az összegyűjtött adatok és a mérési eredmények alátámasztani látszottak a rasszbeli biológiai és észbeli különbségeket egyaránt. Eszerint „a fehérek vannak legfölül, az indiánok középen és a feketék legalul. A fehérek között a germánok és angolszászok után következnek a zsidók és legalul helyezkednek el a hinduk”. Morton saját adataira abban az időben, és jóval később is úgy tekintett, mint „cáfolhatatlan ’kemény’ adatokra az emberi rasszok észbeli képességeiről” – írja Gould elemzésében. Morton eredményei nem csak objektívek voltak, hanem mind a hétköznapi ember, mind pedig a tudósok elvárásai és elfogultságai is igazolták.

 

Morton tévedett?

Stephen Jay Gould, amerikai paleontológus és evolúciós biológus 1977-ben újraértelmezte az adatokat. A következőképpen számol be megállapításáról:

Elég biztosan következtethetünk arra, hogyan jutott a nyers adatoktól az összefoglaló táblázatokig. Röviden és kertelés nélkül: Morton összefoglalói koholmányokból és szélhámosságokból álló tákolmányok, amelyek egy a priori meggyőződés bizonyítását szolgálják. Mégis, és ez a legérdekesebb az egészben, nem lehet bizonyítékot találni szándékos csalásra, hiszen ha Morton igazi szélhámos lett volna, nem adta volna közre adatait ilyen nyíltan.

Mégis miből következtetett arra Gould, hogy Morton igaz nem tudatosan, de manipulálta az adatokat?

Image result for stephen jay gouldGould elemzései arról számolnak be, hogy Morton mérései során rendkívül következetlen volt. A különböző mintáknál a nagyobb koponyákat bevonta, míg másik rassz esetében a kisebb koponyákat kihagyta az átlagolásból annak érdekében, hogy az eredmények megfeleljenek elvárásainak. Például, a perui kisagyú inkákat megtartotta a mintában, hogy csökkenjen az indiánok átlaga, míg a kaukázusi rasszból kivette a kisagyú hindukat az átlag térfogat növelése érdekében. Sőt, a kaukázusi rassz esetében további angolszász és germán adatokat ki is emelt, hogy a felsőbbrendűséget bizonyítsa. Viszont így soha nem mutatta be a nagyobb agytérfogattal rendelkező indiánok alcsoportjait. Gould visszahelyezte a kihagyott koponyákat a mintába, és az így kapott eredmények viszont elhanyagolható különbségeket mutattak a különböző rassz koponyáinak agytérfogatában. Továbbá, a kapott átlageredményeket a kaukázusiaknál felkerekítette, a negroidoknál lefelé.

Módszertani mulasztások is kifogásolhatók Morton munkájában, ugyanis nem vette figyelembe a testméretből származó koponyaméretbeli különbségeket. A koponya mérete számára „az észbeli képesség veleszületett különbségeit jelzi”, és figyelmen kívül hagyta azt, hogy az agy mérete összefüggésben áll a test méretével

[…] nemcsak, hogy nem korrigálta a nemek és testméretek közti különbségeket, de fel sem ismerte kapcsolatukat […].

Gould a rendelkezésre álló adatok és eredmények elemzése után azt a következtetést vonta le, hogy Morton saját adatai sem mutatnak döntő különbséget a rasszok között. Morton tévedett, de nem lehet azt állítani róla, hogy tudatosan félre akarta vezeti eredményeivel társadalmát és a tudós közösséget. Ami látható eredményeiből az az, hogy egy közös társadalmi felfogás milyen mértékben befolyásolhatja egy tudós elvárásait az adatokkal szemben, jelen esetben a rasszok osztályozásával kapcsolatban.

 

Gould tévedett Morton eredményeinek elemzése során?

2011-ben Jason E. Lewis és munkatársai tanulmányt írtak mindkét kutató eredményeiről, és azt a kérdést taglalták, hogy valóban csalt-e, manipulálta-e Morton az adatait és az abból származó eredményeit vagy sem. Továbbá Gould félreértelmezhetett-e valamit Morton adatainak és eredményeinek elemzése során. Megvizsgálták Gould kritikáit Mortonnal szemben, valamint Morton eredményeit is újra ellenőrizték, sőt újramérték a koponyákat Morton puskagolyós módszerével, és azt találták, hogy a bírálatok – amelyeket Gould felhoz Morton ellen – közül több nem állja meg a helyét.

Nem találták igaznak Gould azon kritikáját, miszerint Morton az indiánok alcsoportjából kevés példát hoz. Morton ugyanis többször számol be az indián almintákról a Crania Americana (Amerikai koponyák) című művében, mint bármilyen más csoportról, továbbá mintái is reprezentatívak voltak. Lewis és munkatársai azt is leírják, hogy nem Morton manipulálta az adatokat, hanem maga Gould, miután az indián minta esetében nagyon magas értékekről számolt be a Seminole-Musogee és irokéz csoportoknál, míg kifelejtette az egész mintából a keleti Lenapé csoportot, amely értékeiből adódóan csökkentené az indián csoportok közötti különbséget. Gould további hibájaként rótták fel, hogy az adatok újraelemzésekor nem mérte meg újra Morton koponyáit, és a koponyákat sem vizsgálta meg személyesen, hanem a Morton által kapott eredményeket elemezte. Az új tanulmány szerzői kevésbé bírálják Morton mérési eredményeit, bár megemlítik, hogy a mustármaggal való mérés valóban nem volt pontos, mint ahogyan azt Gould is leírta. Ezen kívül azt is megállapították, hogy Morton összefoglaló táblázata az utolsó 1849-es katalógusban (Catalogue of skulls of man and inferior animals) több hibát is magában foglal.

  

Részletek a Catalogue of skulls of man and inferior animals (1849) című műből

Azonban fontosnak tartják megjegyezni, hogy Mortonnak volt egy asszisztense, aki rengeteg mérésért volt felelős, és többször hibázhatott. Nemcsak Morton, de Gould sem volt teljes mértékben figyelmes a mustármagos, ill. puskagolyós mérésekkel kapcsolatban, ugyanis olyan koponyákat is bevont elemzésébe, amelyeket Morton mustármaggal mért, ez pedig teljesen önkényes Gould részéről, hiszen már Mortonnál is megjelenik a kétféle eszközzel mért adatok szétválasztása. Morton kutatásaival kapcsolatban felmerült az a kérdés is, hogy ferdítette-e adatait a különböző nemhez tartozó koponyákkal. Morton nem egyedül gyűjtötte koponyáit, és semmi bizonyíték nincs arra, hogy eredményeit manipulálta volna úgy, hogy bizonyos csoportokban több női, másokban pedig több férfi koponyát vizsgál. Azért sem, mert a koponyából nehéz meghatározni az adott egyén nemét.

Samuel George Morton koponyakollekciója a Penn Museum-ban

 

Mit mondhatunk Morton és Gould tevékenységéről?

Lewis és munkatársai vizsgálataiból kiderül, hogy bár Morton mérései nem állják meg a helyüket minden tekintetben, mégsem vétett olyan sok ponton, ahogy azt Gould írja. A meghatározott biológiai paraméterek mentális képességekkel és értékekkel való összekapcsolását a 19. században nem kérdőjelezték meg. Így a bőrszín alapú társadalmi hierarchizálás kérdése sem okozott dilemmát. Morton ugyanúgy hitt a rasszok közötti minőségi különbségekben, úgy vélte, hogy a rasszok között létezik egyfajta hierarchia, továbbá az agyméretből következtetett arra, hogy bizonyos csoportok milyen mentális képességekkel rendelkeznek, ez alapján felállítva egy sorrendet a külsőre eltérő emberek között.

Jóllehet, Gould több ponton is tévedett Morton méréseit illetően, viszont amit mindenképpen szükséges megjegyezni vele kapcsolatban, az az, hogy rámutatott arra, a tudósok is emberi lények, a társadalmi felfogások rájuk is hatással vannak, amelyek formálhatják az elvárásaikat a mérésekkel és az adatokkal kapcsolatban.

 

Források:

  • Stephen Jay Gould: Az elméricskélt ember. Typotex, Budapest, 1999.
  • Jason E. Lewis et. al.: The Mismeasure of Science: Stephen Jay Gould versus Samuel George Morton on Skulls and Bias. PLOS Biology. 9. évf. 6. sz. 2011.
  • Samuel George Morton: Crania Americana; or, a comparative view of the skulls of various aboriginal nations of North America: to which iis prefixed an essay on the varieties of the human species. Philadelphia: J. Dobson. 1839. (elektronikusan elérhető: https://archive.org/details/Craniaamericana00Mort) [utolsó elérés: 2018. 12. 11.]
  • Samuel George Morton: Catalogue of skulls of man and inferior animals, Third edition. Philadelphia: Merrihew and Thomson Printers. 1849. (elektronikusan elérhető: https://archive.org/details/101202253.nlm.nih.gov) [utolsó elérés: 2018. 12. 11.]
  • Michael O. Hardimon: Rethinking Race. Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts. 2017.
  • Szántó Veronika: Ghánától Jénáig és vissza: naturalizmus, biológia és a modern rasszizmus születése, (Justin E. H. Smith: Nature, human nature, and human difference: Race in early modern philosophy) Műút 61(56): 143-146. 2016.

Képek forrása:

  • https://until-darwin.blogspot.com/2012/02/on-josiah-nott.html
  • https://en.wikipedia.org/wiki/Samuel_George_Morton
  • https://www.bbvaopenmind.com/en/stephen-jay-gould-the-best-palaeontologist-of-the-20th-century/
  • https://archive.org/details/Craniaamericana00Mort 
  • https://www.penn.museum/sites/expedition/the-samuel-george-morton-cranial-collection/

Szemere Alexandra a BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszék egyetemi tanársegéde. Kutatása fókuszában a rassz fogalmának meghatározása, valamint a kortárs rasszfogalom körül kialakult viták elemzése áll tudományantropológiai és science studies nézőpontból. Ezen kívül kutatásokat végez az oktatásfejlesztés területén is, ezen belül a különböző játékok alkalmazhatóságát és motiváló erejét vizsgálja a felsőoktatásban.

Szólj hozzá

tudománytörténet rassz science studies