2019. ápr 03.

Valar morghulis, de a nyelveknek nem!

írta: BME FTT
Valar morghulis, de a nyelveknek nem!

Hamarosan itt a Trónok harca befejező évada, jövő decemberben pedig tizenegy év után folytatódnak a kék bőrű naʼvik kalandjai. Hogy mi a közös a westerosi hőseposzban és az Avatarban? Az, hogy a párbeszédek jelentős része a képzeletbeli világ nyelvein folyik. Régen volt már, hogy a Star Wars dzsavái minden, de tényleg minden helyzetre lelkes „utini!” kiáltással reagáltak, vagy hogy E. T. angolul kért R-beszélgetést haza – manapság nyelvészek komoly időt és energiát áldoznak arra, hogy a fantáziavilágok szereplői részletesen kidolgozott nyelveken szólalhassanak meg. Ezek a nyelvek pedig sokszor tankönyvekből, nyelvtanfolyamokon tanulhatók, így egyes elszánt rajongók akár társalgási szintig is felfejleszthetik nyelvi készségeiket.

maxresdefault_1_1.jpg

Itt van például a klingon esete. A Star Trek univerzumának számos átfazonírozáson átesett harcos népe a hatvanas évek tévésorozatában még angolul kommunikált, a nyolcvanas években készült filmekbe azonban már belefért egy pár sornyi klingonnak szánt halandzsa. Az 1984-as Star Trek III: Spock nyomában készítői aztán úgy döntöttek, hogy egy profi nyelvészre bízzák a klingon nyelv rendes kidolgozását. Marc Okrand munkájának eredménye azóta nemcsak a sorozatokban és mozifilmekben hallható, hanem a Duolingón is tanulható, de létezik klingon nyelvű regény, sőt, opera is. (Hát igen, a klingonok állítólag nagy operarajongók.) Él egy olyan ember a Földön, akinek klingon az anyanyelve, sőt, bizonyos mértékig még a „hivatalos” nyelvek közé is bekerült: amikor 2014-ben egy kissé holdkóros walesi képviselő UFO-észlelésekről kérdezte a helyi kormányt, a miniszter hivatala először – stílszerűen – klingonul válaszolt.

Okrand – a Trónok Harcából ismert dothraki és valyr nyelvek kidolgozója, David Peterson, és Középfölde megálmodója, a hamarosan egy életrajzi filmben is debütáló J. R. R. Tolkien mellett – a conlangerek táborát erősíti. Legalábbis manapság így nevezik magukat azok, akik professzionálisan vagy csak saját maguk szórakoztatására mesterséges nyelvek megalkotásán munkálkodnak. De mi értelme van mesterséges nyelvek kiagyalásának?

A szép és nemes középföldei tündék kellemesen hangzó quenyája és sindarinja, a vad dothrakik és a mogorva törpök kemény hangzású nyelvei, vagy az idegenszerű hangzást és logikát képviselő klingon mind az alkotók esztétikai ideálját testesítik meg, hiszen szándékuk szerint az idegen nyelven megfogalmazott dialógusok hozzájárulnak a könyv vagy film élvezetéhez. A művészi cél azonban csak az egyik lehetséges motiváció: a 19–20. században például a conlangerek célja sokkal inkább egy nemzetközi segédnyelv létrehozása volt. A számos próbálkozásból legalább egy, az L. L. Zamenhof által kitalált eszperantó ért el nem lebecsülendő sikereket. Mára viszont – tekintve, hogy az angol ténylegesen betölti a nemzetközi segédnyelv szerepét – ez a cél szinte teljesen kiment a divatból.

Egy újabb kategóriát képviselnek a kísérleti nyelvek. A „kísérleti” jelző itt többnyire arra utal, hogy ezek a mesterséges idiómák a két nyelvésznek, Edward Sapirnak és Benjamin Lee Whorfnak tulajdonított nyelvi relativizmus-elméletet próbálják kísérletileg igazolni vagy cáfolni. Ennek a hipotézisnek kétféle megfogalmazása van: a nyelvészek által mára elutasított erős változat szerint a nyelv meghatározza a gondolkodást, vagyis a nyelvi keretek a gondolkodás számára áthatolhatatlan határokat állítanak fel, míg a jobbára elfogadott gyenge változat csupán annyit állít, hogy a nyelv valamilyen módon befolyásolja a gondolkodást.

A nyelvi relativizmus elméletének tesztelésére kidolgozott nyelvek között említhető a láadan és a lojban. A láadant Suzette Haden Elgin kifejezetten egy feminista kísérleti nyelvként dolgozta ki, és Anyanyelv (Native Tongue) című regénytrilógiájában is népszerűsítette. Ebben a nyelvben a beszélőnek a kijelentéshez való viszonyulása is egyértelműen jelölt: például hogy a beszélő valójában nem is ért egyet a kijelentéssel, mert mondjuk a kijelentés egy rosszindulatú megnyilatkozás. A Logikainyelvi Társaság (Logical Language Group) által fejlesztett lojban pedig azzal a céllal jött létre, hogy a nyelv a lehető legsemlegesebb, legtakarékosabb és legegyértelműbb legyen, így akár a gépek közötti kommunikációt is lehetővé tegye.

Lojban alphabet

A lojban ábécé

A láadan és a lojban példája azt is megmutatja, hogy a mesterséges nyelvek kategóriái átjárhatóak: míg a regényekben is szerepeltetett láadan művészi nyelvnek is tekinthető, úgy a lojban már-már olyan formális nyelv, mint a matematika, a logika vagy akár a programozási nyelvek jelölésrendszere.

Egyes kísérleti nyelvek a természetes nyelveknek az előnyös sajátosságait próbálják egybegyűjteni – vagyis hát azokat, amelyeket a kidolgozójuk előnyösnek talál. A maximalista megközelítésnek jó példája John Quijada projektje, a már többedik metamorfózisán átesett ithkuil: az alkotó megpróbálta az általa ismert nyelvek összes erényét egyetlen rendszerbe beleszuszakolni, aminek eredménye egy olyan nyelv, melynek egyetlen beszélője sincs, Quijadát is beleértve. Persze, ha még valaki képes is lenne értékelhető időn belül ithkuilul megnyilvánulni – a probléma nehézségét jelzi, hogy egy teljes természetes nyelvi mondat akár egyetlen ithkuil szóval is kifejezhető –, akkor is meg kellene küzdenie az európai nyelveket beszélők számára idegenszerű kiejtéssel. Quijada szerint a hamarosan várható negyedik verzió legalábbis ez utóbbi problémát orvosolni fogja.

Egy lehetséges ithkuil fordítása egy kommunista manifesztó első mondatának

Az ithkuillal teljesen ellentétes felfogást képvisel a toki pona, Sonja Lang fejlesztése. Ez a különböző kultúrákban közös koncepciókra épít, és egyszerűségével a pozitív gondolkodást kívánja támogatni. Az eredmény egy olyan nyelv, amelynek van szava a nullára, egyre, kettőre, sokra (három és annál több), valamint a végtelenre – és a többi fogalom esetében is az egyszerűség erényét képviseli.

A lehetőségek persze egyáltalán nem merülnek ki itt. Vannak olyan mesterséges nyelvek, amelyek állítólag az angyalokkal vagy a földönkívüliekkel való kommunikációra valók – mint John Dee és Edward Kelly 16. századi énokija és Hans Freudenthal lincosa –, zártkörű csoportok titkos kommunikációját teszik lehetővé – például az ausztrál bennszülött lardil és yangkaal népekhez tartozó beavatott férfiak rituális daminja, amelyet kivételesen nem nyelvészek találtak ki –, vagy az ambiciózus magánemberek által alapított és követőik által benépesített mikronációk saját, külön bejáratú nyelvei – így a főként Milwaukee-ban aktív Talossai Királyság nyelve, amelynek nevét nem nehéz kitalálni.

A mesterséges nyelvek száma napról napra növekszik, köszönhetően annak is, hogy weboldalak és oktatóvideók tucatjai, illetve most már több könyv is segíti a conlangereket álmaik nyelvének megalkotásában. De akár hasznos szellemi időtöltésnek, akár fölösleges időfecsérlésnek tekintjük nyelvek kiagyalását, egyetlen dolog biztos: bár valar morghulis („minden embernek meg kell halnia”), a nyelveket – akár a mesterségeseket is – még hosszú ideig megőrizheti az emlékezet.

Források:

Képek forrása: 

László Levente klasszika-filológus, nyelvész, vallás- és tudománytörténész, az ELTE BTK Filozófiatudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Kutatási területei: a hellenisztikus, arab és középkori asztrológiai szövegek filológiai kérdései, az asztrológia internális története.

Szólj hozzá

nyelv tudománytörténet szumma