2019. okt 09.

Milyenek a tudósok?

írta: BME FTT
Milyenek a tudósok?

Sztereotípiák a tudományos világ tagjairól (1. rész)

Ha azt kéri valaki, képzeljenek maguk elé egy tudóst, milyennek látják? Ősz hajúnak vagy már kopasznak? Ugye férfinak képzelik el? Folyton köpenyt viselve lombikokkal játszik? Vagy egy rendetlen szobában, egy halom papír között matat? Vagy talán egy táblára ír valami bonyolult képletet? A tudósokról alkotott sztereotípiáink legtöbbje ezekhez hasonlít, ám jó észben tartani, hogy ezek legtöbbje már egyáltalán nem vagy csak részben igaz. Ezekről szól a kétrészes sorozatunk.

tousled-professor-examining-samples-under-microscope-looking-surprised-597071079-58a3ad145f9b58819c90e3b8.jpg

A legtöbbünk fejében élnek sztereotípiák. A kifejezés eredetileg Walter Lippmanntól származik, aki úgy határozta meg, mint egyoldalú és sematikus „fejünkben lévő képek”, amelyek segítségével képesek vagyunk rendet vetíteni a környezetünkbe¹. Csak később alakult ki a ma használt fogalom, amely szerint „a sztereotípiák a különféle társadalmi nagycsoportokra jellemzőnek tartott tulajdonságokra utaló megállapítások, amelyek egy-egy csoport viszonylatában nagyfokú közmegegyezésen alapulnak, és időben meglehetősen szívósan fennmaradnak.” Érdemes észben tartani, hogy a sztereotípiák lehetnek pontosak vagy pontatlanok, pozitívak és negatívak is.

Sztereotípiák pedig sokféle csoporttal szemben kialakulhatnak: a zsugori skótok, a buta szőke nők, vagy a megvesztegethető rendőrök. Ez utóbbi már a szakmákkal kapcsolatos elképzeléseinkhez tartozik. Gondoljunk arra, hogy milyennek gondolunk egy ügyvédet (öltönyös, aktatáskás ember, aki csak a munkájának él), egy újságírót (folyton a telefonon lóg, és egy jó sztoriért bármit felad) vagy éppen egy orvost (fehér köpenyt és sztetoszkópot hord, és mindig komoly). Hasonló sztereotípiák érik a természet megismerésére törekvő kutatókat is. Az emberek nagy többsége, ha azt a szót hallja „tudós” ², egy férfit képzel el, aki idős vagy legalábbis középkorú és fehér. Belső tulajdonságaikat tekintve pedig tízből kilencen úgy gondolják a kutatók a társadalom számára értékesek, kreatívok, nyitott és érdekes emberek.

Ezek a megfigyelések nem csak felnőttkorban jellemzők, már gyerekkortól kezdődően kialakul egy kép az „átlagos” kutatókról. Egy projekt keretein belül 7. osztályos gyerekeket kértek meg arra, hogy rajzolják le, ők hogyan látják a tudósokat, és írjanak is róluk pár sort:

„Dr. Nero – a karakter, aki kitaláltam – a legtöbb idejét a munkájának szenteli. Dr. Nero azon fog dolgozni, hogy megtalálja a gyógymódot az AIDS-re és rákra. Szeretne segíteni az embereknek a tudomány minden területén.” (Eric)

„Úgy gondolok a tudósra, mint aki nagyon elkötelezett a munkája iránt. Egy kicsit őrült, mindig gyorsan beszél. Folyton tele van új ötletekkel. Állandóan kérdéseket tesz fel, és idegesítő tud lenni. Meghallgatja mások ötleteit, és kérdéseket tesz fel.” (Amy)

„Én úgy látom a tudóst, hogy mindig tart egy üveget a kezében valami bugyborékoló anyaggal, ami általában fura színű, zöld vagy piros.” (David)

Az idézett gyerekek rajzai a tudósokról

 

Mennyi igaz mindebből?

Nézzük előbb a tudósok nemére vonatkozó elképzeléseket: vajon hány százalékuk férfi? Míg száz évvel ezelőtt csak elvétve lehetett női kutatóval találkozni, addig a kutatás és fejlesztés területén dolgozó nők aránya – nagy szórással – 2016-ra már világszerte 29% volt. Pl. Közép-Ázsiában 48%, Kelet-Ázsiában, Dél- és Nyugat-Ázsiában 18,5%, Észak-Amerikában és Nyugat-Európában 32%. (Nem csak területenként, de tudományáganként is nagy különbségek láthatóak a nemek arányában. Míg 2013-ban az USA-ban a pszichológia területén dolgozók 58%-a volt nő, addig a mérnöki és számítógépes tudományok esetén ez csak 16–21%.) Magyarországon ez az arány 30%. Ezek a számok jól mutatják, hogy az az elképzelés, miszerint a tudósok mind férfiak, ennél jóval árnyaltabban jelenik meg a valóságban.

noktudomany.png

Nők százalékos aránya az összes kutatóhoz viszonyítva, 2016 vagy későbbi évekből származó adatok

 

A koreloszlást tekintve szintén nem állja meg a helyét, miszerint a kutatók mind idősek vagy középkorúak. Meglepő módon ennek éppen az ellenkezője volt még igaz az 1970-es években. Az alábbi diagrammon jól látszik (zöld vonal), hogy a 25–35 éves korosztályból voltak a legtöbben. Ez 2011-re egy kiegyenlítettebb aránnyá változott, ám még mindig nem mondható el, hogy a természettudományban tevékenykedők leginkább idősek vagy középkorúak.

koreloeszlas.png

A tudomány, technológia, mérnökség és matematika (STEM) területén dolgozók koreloszlása 1970 és 2011 között

 

A rasszhoz való tartozás kérdése természetesen országonként nagy eltéréseket mutat. 2010-es adatok alapján az USA-ban dolgozó kutatók 67%-a volt fehér, 21% ázsiai, 6% latin-amerikai és 5%-a fekete. Dél-Afrikában ugyanakkor ez 52%-a fehér, 32%-a afrikai, 8%-a indiai. Bár ezeken a területeken nagy többségben fehérek alkotják a tudóstársadalmat, széles skálán mozognak a lehetőségek.

   

A tudósok rasszbeli megoszlása az USA-ban (2010) és Dél-Afrikában (2011) (balra mindig a populációbeli megoszlás, jobbra a tudomány és mérnökség területén való megoszlás látható)

 

Mindezekből is látszik, hogy a tudósokról alkotott elképzelések sokkal változatosabbak, mint a fejünkben élő képek. A belső tulajdonságok feltérképezéséhez pedig érdemes megismernünk az irodalomban és filmekben megjelenő legjellemzőbb tudóssztereotípiákat és ezek történetét. Következő posztunk erről fog szólni.

 

 

¹ Fontos megjegyezni, hogy ekkor még nem vált el egymástól a kategória, sztereotípia, attitűd és előítélet fogalma.

² A „tudós” és „kutató” szavak alatt itt minden esetben természettudományos területen dolgozó személyeket értünk.

 

Források:

Képek forrása:

Petschner Anna, egyetemi tanársegéd a BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszéken, az Áltudomány és tudomány, valamint a Technológia és Társadalom tantárgy oktatója. Kutatási területe a tudományos újságírás és tudományos blogok vizsgálata.

Szólj hozzá

sztereotípia tudós tudománykommunikáció szumma