A szerencsések, akiknek a karanténhelyzet jobbára csak számtalan felszabadított órát, alapos kézmosást, egyre formásabb vekniket, DIY barkácsolást és #maradjotthon koncerteket eredményezett, nagyszerűen elszórakoztathatják magukat egy látszólag egyszerű kérdéssel: Yanny vagy Laurel? A közösségi oldalakon végigsöprő kérdés frusztrált vitákat, internetes szavazásokat és megannyi mémet eredményezett, úgyhogy itt az ideje feltárni, milyen „összeesküvés” is áll a „Yanny vs. Laurel-ügy” mögött.

A Yanny vs. Laurel audio-illúzió először a Redditen jelent meg, és pillanatok alatt nagy népszerűségre tett szert az online térben. A hangfelvételen a narrátor folyamatosan egy nevet ismételget, tisztán, érthetően, és rendkívül monoton módon. A kérdés csak az, hogy milyen nevet: Yanny vagy Laurel? Nos, ha valaki meghallgatja a felvételt, százszázalékos magabiztossággal fogja kijelenteni, hogy Yanny, és nem is érti, miért kérdés ez. Másvalaki pedig ugyanilyen magabiztossággal fogja válaszolni, hogy Laurel, és elképzelni sem tudja, hogyan lehet egyéb nevet hallani, mint az oly egyértelmű Laurelt. Ebből a kölcsönös magabiztosságból aztán órákig tartó viták kerekedhetnek, viharos tempójú megosztásokkal, Yanny és Laurel szavazóbázis gyűjtéssel, és a felvétel minimum ezerszeres lejátszásával, minden elérhető eszközön. A vita egy ponton rendre elérkezik a frusztráltság állapotának „Ne szórakozzatok velem!”, „Kamu az egész!”, „Meghallgatom holnap, hátha úgy mást hallok.”, „Úristen, ma Yannyt hallok, hová tűnt Laurel?!” típusú mondataihoz. A téma oly’ megosztó lett, hogy még egy twitteres szavazás is készült róla, ahol a megkérdezettek 47%-a szerint Yanny, míg 53% szerint Laurel neve hangzik el újra és újra a felvételen. A megoldás keresése általában egy filozofikus és egy pszichológiai jellegű kérdésbe torkollik: (1) Mi az igazság? (2) Mit jelent, ha az egyiket vagy ha a másikat halljuk?

Kezdjük akkor az első kérdéssel: mi az igazság? A helyes válasz, törődjünk bele, Laurel. Az eredeti hangfelvételen ezt a nevet ismételgeti Brad Story, az Arizónai Egyetem beszéd, nyelv és hallástudományi professzora. Az illúziót a magasabb frekvenciára váltás okozza, ami összezavarja az általunk észlelt hangsort. Amikor beszélünk, hangszálaink hanghullámokat, részecskéről részecskére terjedő mechanikai rezgéseket generálnak az éterben, és e rezgések stimulálják dobhártyánkat, amit agyunk hangként érzékel.

Az emberi hallás folyamata

Hallásunk attól függ, hogy a rezgés milyen frekvencián terjed: ha a rezgés kb. 20 Hz alatti, akkor infrahangnak, ha kb. 20 kHz feletti, akkor ultrahangnak nevezzük, és nem érzékeljük. Minél alacsonyabb a frekvencia, annál mélyebb a hang, és vice versa. Tehát az oroszlánüvöltés például alacsonyabb frekvencián szól, és mélyebb hangot eredményez, szemben a madárcsicsergéssel.

Hallástartományok

 Az infrahang hatalmas távolságokra képes elérni, és alacsony frekvenciája miatt terjedését igen nehéz meggátolni, tehát akár szilárd tárgyakon, pl. kőfalon is át tud hatolni. A földrengések, széllökések például infrahanggal járnak, az állatvilágban pedig a tigrisek, bálnák, elefántok, vízilovak, zsiráfok, okapik és aligátorok kommunikálnak ezen, az emberi fül számára nem hallható mélyfrekvenciás hangon. Ultrahangon az emlősök közül többek közt a denevérek, bálnák, delfinek és koboldmakik kommunikálnak, ahogy egy kínai béka, az ún. Amolops tormotus is, ami az első ismert kétéltű ebben a műfajban. A legnagyobb frekvenciájú hangverseny győztese pedig egy dél-amerikai esőerdőben élő lombszöcske.

Infra- és ultrahang az állatvilágban

 A hallás és a hang terjedése jó ideje az egyik legizgalmasabb kutatási téma, a hangrögzítés pedig több mint 140 éves múltra tekint vissza. Utóbbiról a londoni British Library 2017-es Listen: 140 Years of Recorded Sound című kiállítása is tanúskodott, ami a fonográf 1877-es feltalálásától kezdve mutatta be a hangfelvevés történetét, beleértve az első rögzített természeti és állathangokat, Florence Nightingale, James Joyce, Brahms és Tennyson hangját, unikális lemezfelvételeket, valamint az első rádiófelvételt is.

Listen: 140 Years of Recorded Sound, British Library, 2017

 Visszatérve Laurel és Yanny esetére, a kettős hangzás azért jöhet létre, mert a mély frekvenciás Laurel és a nála magasabb frekvenciás Yanny akusztikus jellemzői (pl. tempó, energia) érdekes módon igen hasonlóak. A legtöbb hang, beleértve az L-t és az Y-t is, több frekvenciából tevődik össze. Az eredeti, mély hanggal felmondott Laurel magasabb frekvencián egyes embereknél képes lesz a Yanny hanghatást produkálni, eltüntetve ezzel a valójában elhangzó nevet.

Soundwaves and analysis courtesy of Brad Story

Ezzel pedig elérkeztünk a második kérdéshez: kik az egyes emberek, mitől függ, hogy ki mit hall? A választ több faktor is befolyásolja, és ezek eggyel bonyolultabbak annál, mint hogy titkos szerelmünk Laurel vagy Yanny lenne. Az egyik befolyásoló tényező fülünk „életkora”: a magasabb frekvenciájú, tehát magasabb hangokat jobban hallják a fiatalok, mint az idősebbek, akik idővel veszítenek ebből a képességükből. Tehát, aki Yannyt hall, fiatalabb füllel a magasabb frekvenciára hangolódik rá, míg a Laurelt halló idősebb fülűek az alacsonyabbra. Segítségül egy YouTube felhasználó megmutatja, hogyan lehet a felvétel frekvenciájának módosításával meghallani mindkét nevet, továbbá egy twitterező is elkészítette a felvétel magasabb és alacsonyabb frekvenciás változatait, így bárki meghallgatja Laurel és Yanny nevének különféle változatait.

Laurel és Yanny különféle frekvenciákon

A másik fontos tényező maga az átvivő eszköz – laptop, okostelefon, tablet stb. – ami befolyásolhatja a hangminőséget, és eltéréseket okozhat abban, hogy éppen melyik nevet is halljuk. Ezért is lehet, hogy valaki mindkét nevet hallja, attól függően, hogy hol hallgatja/nézi meg a felvételt. Ha azonban mindig ugyanazon a médiumon keresztül találkozunk a felvétellel, nem nagyon fogunk különbséget észlelni. 

A fizikai állapotunk és a médium mellett agyunk a harmadik befolyásoló, pontosabban az, hogy mit várunk. Mivel a felvétel videóként terjedt el a közösségi médiában, így vizuálisan is szembesülünk a kérdéssel: Laurel vagy Yanny? Attól függően, hogy melyik nevet látjuk meg először, alakulnak elvárásaink, hogy mit kellene hallanunk. Jó példa erre az ismert Bill Bill Bill Bill Bale Bale Pale Pail Mayo videó, amiben a felvillanó képektől függően halljuk az egyes kifejezéseket. Ugyanígy, ha a megosztó előre elmondja nekünk, ő mit hall, már mi sem tudjuk „szűz” füllel hallgatni a felvételt. Ezek, az előzetes vizuális és verbális információk az ún. priming, vagyis előfeszítés jelenségét példázzák, amikor egy előzetes inger észlelése vagy felidézése ráhangolja a befogadót a rákövetkező inger észlelésére és gyorsabb megjegyzésére. Ez az első inger egyaránt lehet verbális (pl. elhangzó szavak), nem verbális (pl. dallamok) és vizuális (pl. márkajelzések). A közkeletű, „Akinek kalapács van a kezében, mindenhol szöget lát.” mondás tehát igaz: ha valaki gyakran találkozik egy adott ingerrel, hajlamosabb lesz azt előtérbe helyezni, hamarabb észre venni vagy ott is észlelni, ahol éppen nincs is, egyszerűen azért, mert agya azt várja, arra figyel, és az esetlegesen hiányos információkat ismerőssé egészíti ki. Erre a jelenségre igen gyakran építenek a különféle befolyásolási technikák, például a reklámozás területén: sulykoló reklámok, gyakran ismételt, jól elhelyezett logók, reklámdalocskák, stb. A gondosan megválasztott előzetes ingerek jól időzített bemutatása és az általuk kiváltható asszociációk igen hatékony figyelemvezérlő, döntés- és attitűd-befolyásolási eszközök.

Yanny és Laurel problémája hasonló a fehér-arany vs. kék-fekete ruha vagy, szintén a karantén alatt újra népszerűvé váló, szürke vs. rózsaszín cipők vizuális illúzióihoz, amelyek hetekig lázban tartották az internetes világ unatkozó részét. Olyannyira, hogy mindhárom esetből számos mém is született, kifejezve ezzel is a vita súlyát – avagy a karanténba zárt világ szabad kognitív kapacitásait.

Illúziós viták mémekben

 Nincs tehát semmi baj azzal, aki a Yanny vs. Laurel-ügyben az egyik, másik vagy éppen mindkettő nevet hallja: az audio-illúzió egyszerre függ az adott frekvenciától, a közvetítő eszköztől, illetve saját fülünktől, agyunktól és észlelésünktől. Nyugodtan menjünk tehát vissza kenyeret sütni, regényt olvasni, zoknis fiókot rendezni: mind normálisak vagyunk (na jó, aki Laurelt hall, az egy kicsit jobban :))!

Szabó Krisztina egyetemi tanársegéd, doktorjelölt, a BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszék oktatója, a Kommunikáció- és médiatudomány mesterszak Kommunikációtervezés specializációjának vezetője. Érvelés, tárgyalás, meggyőzést, Nyilvános kommunikációt, Tárgyalási stratégiák és taktikákat, valamint Tárgyalás- és előadástechnikát oktat alap- és mesterszakos hallgatóknak. Kutatási témája az OECD/PISA (digitális) olvasás-szövegértés tesztek, de tudományos érdeklődése az oktatásfejlesztés és a gemifikáció területeire is kiterjed.