2016. ápr 12.

Vírusként terjedhet a gorombaság?

írta: BME FTT
Vírusként terjedhet a gorombaság?

Avagy, mennyire vehetjük komolyan egy kutatás (médiában) megjelent eredményeit?

Hogyan terjed a munkahelyi kollégák között a gorombaság? Kinek a viselkedése van ránk nagyobb hatással: a főnökünké vagy a munkatársainké? Egyáltalán; milyen hosszan hat ránk egy negatív viselkedés? Ezekre a kérdésekre kereste a választ egy a közelmúltban megjelent, a munkahelyi csoportok dinamikáját vizsgáló kutatás, amely különböző keretezéssel járta be az amerikai tudományos sajtó online felületeit. Joggal merülnek fel azonban bizonyos módszertani kérdések a kutatás és annak konklúziója kapcsán.

frustrated-1440.jpg

A floridai egyetem munkatársa, Trevor Foulk régóta foglalkozik a viselkedéskutatás egyik speciális területének, a munkahelyi viselkedésformák vizsgálatával és az egészséges munkakörnyezet kialakításának lehetőségeivel. Több kutatása is megjelent már azzal kapcsolatban, hogy különböző munkakörnyezetben hogyan terjed a kollégák közti gorombaság, és ennek milyen következményei vannak a teljesítményükre és a munkahelyi dinamikára nézve.

 

workplace-stress.pngHa gorombák vagyunk kollégáinkkal, elindítjuk a gorombaság-fertőzését a munkahelyünkön? 

Nemrégiben kollégáival (Amir Erez, Andrew Woolum) érdekes felfedezésre jutottak a goromba viselkedés terjedését illetően. Eszerint az ilyen típusú viselkedésformák mintegy betegségként képesek terjedni a munkahelyi szervezetekben, ellenszer azonban nincs rájuk.

Ha valaki negatív viselkedés áldozata vagy tanúja lesz, akaratlanul is aktiválódnak benne az erre érzékeny receptorok, és ezután a kétes érzelmi töltetű viselkedést is inkább negatívan értékeli.

 

Kinek a viselkedése hat ránk jobban: a főnöké, vagy a kollégáké? 

Foulk és munkatársai olyan alacsonyabb intenzitású negatív megnyilvánulások hatásait vizsgálták, amelyekkel mindannyian találkozhatunk a hétköznapokban a munkatársakkal, ügyfelekkel, ismerősökkel való kommunikáció során. Mivel sokkal több időt töltünk a velünk azonos státuszú munkatársainkkal, mint a munkahelyi hierarchiában felettünk álló főnökeinkkel, így az ő viselkedésüknek sokkal nagyobb befolyása van a miénkre.

3dc7770.jpg

Trevor Foulk csapatának kísérletében a 90 résztvevőnek egy sor betűről kellett minél gyorsabban eldönteniük, hogy vajon értelmes szót alkotnak-e. A megadott betűsorok között barátságos (pl. segítőkész), agresszív (pl. vad), valamint goromba (pl. tapintatlan) konnotációkkal, képzettársításokkal rendelkező szavak szerepeltek. Az egyik résztvevő – valójában beavatott személy – azonban késve érkezett, ezután pedig megkérte a kísérletvezetőt, hadd maradjon.

Azokban az esetekben, amikor a kísérletvezető durva módon kiküldte a későt, a résztvevők jelentősen gyorsabban reagáltak a negatív töltetű szavakra, míg a másik két kategória betűsorainál válaszidejük megegyezett, függetlenül attól, hogy a kísérletvezető udvariasan, vagy udvariatlanul bánt a késővel.

Mindebből arra lehet következtetni, hogy ha gorombaságot tapasztalunk, az akaratunkon kívül automatikusan érzékennyé tesz bennünket a negatív töltetű fogalmakra.

 

Az agresszió, mint az együttműködés akadálya

A Floridai Egyetem kutatócsapata a fertőzés egyéb nemkívánatos oldalára is rámutatott: mások gorombaságának hatására mi is faragatlanul viselkedhetünk, és általunk azok is, akikkel mi udvariatlanul bántunk.

Ezt Foulkék egy olyan kísérletben mutatták ki, amelyben a résztvevők tárgyalási feladatokat oldottak meg: akik goromba partnerrel kerültek össze, azokat a következő tárgyaláson új partnerük szintén gorombának észlelte. A „hordozók” az új partnerből is ellenségességet, dühöt, haragtartást váltottak ki.

A tárgyalás után az új partnerek egyedül félrevonulva eldönthették, hogy miként osszák el a feladatban megadott három anyagi forrást maguk és a hordozók között: 1) egyenlően, 2) a maguk javára kedvezően, vagy 3) mindent elpusztíthatnak, hogy a hordozónak, valamint önmaguknak se jusson semmi. A résztvevők az utolsó opciót jelentősen többször választották miután egy hordozóval kerültek interakcióba. Ez azt sugallja, hogy az emberek inkább hajlamosak voltak saját nyereségükről is lemondani, ha ezzel mintegy bosszút állhattak. Mi több, a fertőzés hatásai még egy héttel későbbi is érezhetőek voltak, ami a negatív viselkedések fertőzésének hosszantartó mivoltáról tanúskodik.

Foulk és kollégái rámutattak a negatív viselkedés veszélyeire: a szemtanú éppen úgy válhat terjesztővé, ahogy nagy valószínűséggel megfertőződhet az, aki influenzás beteg után fogja meg az ajtókilincset. Mint a „valódi” betegségeknél, a szándékosság itt sem szükséges, a fertőzés pedig napokig is eltarthat. Sajnos azonban – az influenzával ellentétben – jelenleg nincs védőoltás a negativitás fertőzése ellen.

tips-for-getting-your-foot-in-the-door-1290x432.jpg

Vajon a pozitív töltetű viselkedésformák is ehhez hasonlóan terjednek? Lehetséges-e a gorombaság hatását kedvességgel kioltani?
Talán egy következő kutatás erre a kérdésre is ad valamifajta választ.

 

Kritikai kérdések: valóban ennyire erősek az összefüggések?

Mint bejegyzésünk elején utaltunk rá, a kutatás eredményeiről szóló cikkek különböző keretezéssel jelentek meg az amerikai tudományos sajtó online felületein. A Scientific American nevű portálon például a kutatás tanulságait a szervezeti világából a hétköznapokba emelték, így az eredmények egészen vészjósló képet festettek a mindennapi életünkre nézve.

Joggal merülnek fel azonban bizonyos módszertani jellegű kérdések a kutatás és annak konklúziója kapcsán. Vajon valóban ilyen egyértelmű megfelelés van a szigorúan kontrollált kísérleti környezet és az összehasonlíthatatlanul komplexebb hétköznapi szituációk között? Egy további kérdés, hogy a Foulk és munkatársai által használt kifejezésmódot vajon hogyan kell értenünk?

influenceatwork.jpg

Az erősebb értelmezés szerint egy konkrét modellel van dolgunk, amely bizonyos mintázatok terjedésére magyarázatot ad, esetleg azok előrejelzését is lehetővé teszi (a társadalomtudományokban egyébként nem ismeretlenek az ilyen, úgynevezett epidemiológiai, vagyis járványtani modellek), míg a gyengébb értelmezés szerint csupán egy metaforáról van szó, vagyis a negatív gondolkodás és viselkedés terjedése bizonyos aspektusában párhuzamba állítható a betegségekével.

Nem világos továbbá, hogy miként értékeli a kutatás az olyan köztes eseteket, amikor valaki nem egyértelműen goromba. Ez a szempont nem elhanyagolható, mivel hétköznapi interakcióink túlnyomó részében nem tisztán negatívak vagy tisztán pozitívak vagyunk. Sokkal inkább kifinomult kommunikációs és nyelvi eszközök repertoárját alkalmazzuk a társas világban való navigáció és boldogulás érdekében.    

Kicsoda a kutatás vezetője, mit lehet tudni róla dióhéjban?
Trevor Foulk a Floridai Egyetem PhD kutatója. Fő kutatási területe a munkahelyi negatív viselkedés, a csoportdinamika és a döntéshozás, valamint a szellemi kimerülés és feltöltődés folyamata. Szóban forgó kutatását (Catching Rudeness Is Like Catching a Cold: The Contagion Effects of Low-Intensity Negative Behaviors) Amir Erez és Andrew Woolum közreműködésével végezte 2015-ben. Jelenleg folyamatban lévő doktori disszertációjának témája a gorombaság terjedése a gondolkodásban és a negatív események hosszú távú neurális hatásainak vizsgálata.

 

A szerző, Kügerl Johanna, a BME Kommunikáció és médiatudomány mesterszakának hallgatója. Az agresszió terjedése, csoportdinamikája, mint kutatási téma már alapszakos tanulmányai alatt is foglalkoztatta. Szakdolgozatát az internetes agresszió rasszista tartalmú fórumokon való megjelenési és terjedési formáiról írta az ELTE Kommunikáció és médiatudomány alapszakán. A társadalmi problémák megértése szempontjából kiemelten fontosnak tartja a verbális agresszió elemzését akár hétköznapi interakciókban, akár magasabb szintű közösségi szerveződésekben.

A bejegyzés alapjául szolgáló eredeti cikket Ujhelyi Tamás fordította, a BME Kommunikáció és médiatudomány mesterszakos hallgatója. Érdeklődési körében kiemelt helyet foglal el a szociálpszichológia és a meggyőzéstechnika. Rendszeresen tájékozódik az olyan emberi viselkedéssel kapcsolatos kutatásokról is, mint amely a fenti cikkben olvasható.

Szólj hozzá

filozófia pszichológia társaslény