2016. jún 08.

Miért hatásos politikai érv a mutyizás?

írta: BME FTT
Miért hatásos politikai érv a mutyizás?

A politikai és a közbeszédben újra és újra mutyizásról hallunk. Ne arra gondoljunk, hogy a politikai pártok milyen mutyigyanús esetekbe keverednek, hanem arra, hogy miért nevezhetjük hatásos politikai érvnek, amikor valakit azzal vádolnak, hogy mutyizott. A mutyi a trafiktörvény kapcsán vált a politikai és a közéleti viták részévé, és hamar az ellenzék kommunikációs stratégiájának állandó eleme lett, amivel a kormánypárt tevékenységeit bírálta. Ennél azonban mélyebb politikatudományi, pszichológiai és érveléstechnikai magyarázatokra bukkanunk a mutyi-érv hatásosságát tekintve.

n24638-lead-mutyikep02.jpg

 

Mutyi, mutyi mindenhol

A mutyi használatának jelenlegi felélénkülését a politikai nyelvben a trafiktörvény indította el, amelynek mintájára született meg a talán legismertebb földmutyi és tanyamutyi, de a politikai diskurzusban láthatunk példát médiamutyira, patikamutyira, pénztárgép-mutyira, kaszinómutyira vagy pénznyelőautomata-mutyira is.

Eddig trafikmutyit emlegettek az ellenzéki képviselők, a tegnapi naptól megtanultunk egy újabb kifejezést – gyümölcsmutyi.

Kálmán Olga - Egyenes beszéd

A mutyi kifejezést az ellenzéki pártok kezdték el használni és céljuk vele a kormánypártok általuk megkérdőjelezhetőnek vagy elítélendőnek tartott tetteinek bírálata volt. A kormánypárt azzal támadt vissza, hogy a mutyizás nem több, mint az ellenzéki kommunikáció egy része, amellyel őket támadják. Tehát a két oldal így próbálta egymással felvenni a kommunikációs harcot.

Nézze, nyilvánvalóan szándék az, mind a baloldali politikusoknak és a baloldali médiának is, hogy ezt az úgynevezett trafikügyet jó sokáig fenntartsa. Tehát én decemberben is szívesen beszélgetek Önnel erről, mert vélhetően ez kampánytéma lesz, ez az álságos műtrafikbalhé.

 Kocsis Máté - Fidesz kommunikációs igazgató

8f14736c3610814a4ee9c154626b15fc.png

A mutyi kifejezés rövid időn belül a közbeszéd részévé vált. Erejének lényegét és sikerességét a politikai vitákban és a médiában részben az adja, hogy nemcsak a politikai diskurzusban van jelen, hanem a nyilvános viták terében is, hiszen még a mai napig hallani példákat a mutyi szó használatára.

A trafikosokat egyébként a köznyelv ma már mutyikosnak hívja.

 Sáling József - Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezetének elnöke

Nemcsak arról beszélhetünk, hogy időről-időre felbukkan, hanem hogy hasonló erővel irányítja a diskurzust, mint elterjedésének időszakában, mintha magyarázatra sem szorulna. Ennek oka az, hogy a mutyi politikai metaforaként értelmezhető.

 

Miért is fontos a politikusok nyelvhasználata? Hogyan hatnak a szavak a hatalom megítélésére?

mutyi4.jpg

A szimbólumok és a metaforák nagyban képesek befolyásolni a hatalommal kapcsolatos feltételezéseinket. A nyelvelmélet és a hatalom összefűződésére az antikvitás szónoklástanai derítettek fényt, amikor is a nyelvet az igazság kifejezésének vagy a meggyőzés eszközének tekintették. A 20. századi politikatudomány egyes elméletei már úgy gondolnak a politika nyelvére, mint a hatalomgyakorlás eszközére.

A múlt századi nyelvi és strukturalista elemzések analógiákat véltek felfedezni a nyelvi-tudati struktúrák és a hatalmi-politikai állapotok között. Azt állították, hogy a semlegesnek tűnő nyelv és beszéd magában hordozza a hatalomteremtés lehetőségét és eszközeit.

Ha a gondolat eltorzítja a nyelvet, a nyelv is képes megrontani a gondolatot.

George Orwell: A politika és az angol nyelv (ford. – a szerző)

A politikatudomány keretei között kialakult diszkurzív értelmezés a 20. században átvette a helyét az intézmények és szervezetek világának vizsgálatát előtérbe helyező institucionalista szemléletnek. A politika diszkurzív értelmezése a nyelv és a jelentés, a befogadói értelmezés fontosságát helyezi a kutatások fókuszába. E felfogáson belül a politika valóságát szövegek, reprezentációk, szimbólumok és metaforák jelentik, miközben a résztvevők beszélve cselekednek és cselekedve beszélnek.

A hatalmi pozíció legitimitása, vitathatóságának szintje attól függ, hogy az egyes érdekcsoportok képesek-e diszkurzív taktikákon keresztül hatékonyan kialakítani és elfogadtatni a politikai nyelv metaforáit, valamint a megkérdőjelezésüket visszaszorítani.

 feat.jpg

 

Erősség kontra hatásosság

A politikai kommunikáció elméletei felhívják a figyelmet a tömegkommunikáció korának arra a jelenségére, miszerint a politikában az üzenetek hatásossága, eladhatósága sokkal fontosabbá válik, mint az álláspontok érdemi összecsapása. Tehát a vitázó politikusok nem egymást próbálják meggyőzni saját igazukról, nem kívánnak racionálisan vitát folytatni. A mutyi pedig, mint látni fogjuk, a vita retorikai dimenziójához köthető.

A politikai retorikában és marketingben bizonyos taktikákat használnak fel arra, hogy a befogadók kevesebb figyelmet fordítsanak érvelésük erősségére (tehát arra, hogy álláspontjuk megállja-e a helyét). Efféle általános taktikák az érzelmekre hatás, az egyszerűsítés és az ismétlés, az ellenségkép kialakítása és a velük szembeni uszítás (legyen szó másik pártról vagy külső ellenségről). A mutyi esetében is pontosan ezek a taktikák bújnak meg a háttérben. Így az kerül ki győztesen egy kommunikációs csatából, aki hatásosabban tudja alkalmazni a retorikai eszközöket. A meggyőző erő tehát fontosabbá válik, mint az álláspontok logikailag erős alátámasztása.

Hangosan bírálják a földmutyit és a trafikmutyit, patikamutyit, mindjárt beszélhetünk takarékszövetkezeti mutyiról is, nem kis pénz áll ott is a háttérben. Szóval mutyi mutyi hátán az ellenzéki politikusok kommunikációjában.

 Kálmán Olga - Egyenes beszéd

 

A politika metaforikussága

Mielőtt még rátérnénk a mutyi elemzésére, tudnunk kell, hogy a politikai metaforák a politikai nyelv elidegeníthetetlen részei, a politikai problémák észlelésének és kezelésének tényezői. Retorikai erejükből fakadóan különösen alkalmasak a hatalmi státusz megerősítésére és gyengítésére. Nagyszerű eszközei a figyelemfelkeltésnek és a dramatizálásnak. Továbbá jól kommunikálhatóak, ugyanis az emotív nyelvhasználat részét képezik, tehát érzelmileg is hatnak ránk. Megszabadulni tőlük mint érvelő eszközöktől lehetetlen, még a szimbolikus manipuláció kritikusai sem szállnak szembe a ténnyel, hogy azok a politikai rend fenntartásának központi elemei.

A metafora a metapherein görög eredetű szóból származik, melynek jelentése átvitel. Vizsgálata eredetileg a retorikai-poétikai tradícióban találta meg jelentőségét mint az érzékletesség eszközéül szolgáló érdekes szókapcsolódás. A kognitív nyelvészet szerint a metafora csak másodsorban tekinthető nyelvi jelenségnek, maga a gondolkodásunk is metaforikus.

A kognitív pszichológiára támaszkodó, az információk megszerzését és feldolgozását vizsgáló politikai kogníció elméletét szemügyre véve megérthetjük a metaforák hasznosságát. Ez az elmélet azt hangsúlyozza, hogy a folyamatos és tartalmában versengő információáradattal szembekerülő befogadónak a feldolgozási képessége limitált (akár energiáját, akár idejét tekintve), ezért  a politikai horizonton való eligazodáshoz heurisztikákra, azaz ökölszabályokra van szüksége.

A metaforák az egyszerűsítés és az ismerőshöz kapcsolás révén segítenek feldolgozni az információkat, a már ismert és megértett tartalmak kategóriájába sűrítik az új információt. A metafora tehát meghatározza azt az észlelési mintát, amellyel reagálunk a valóságra. Minden megfeleltetés értékelést hoz létre, azaz kiemel bizonyos kívánatos aspektusokat, miközben elkerüli és elfedi a nem célravezetőket.

 

A mutyi mint politikai metafora 

A mutyi szó jelentése A magyar nyelv értelmező szótárában az egymás közti bizalmas, egyetértésben való megosztása a költségeknek, ami titokban, alattomosan, lopva történik. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára a ‘mutyiz’, ‘trafikál’, ‘üzérségre elegyedik’ kifejezésekkel kapcsolja össze. Eredete és hangtani alakulása vitatott, de a szó jelentése a kártyajátékban való nem tisztességes és titokban való osztozkodás, bizalmas megállapodás alapján fejlődhetett. Hangalakjában a ravaszt jelentő mityimutyi és a sunyi szavakra hasonlít.

mutyi_1.jpg

A trafikmutyi mintájára az ellenzéki politikusok elkezdték behozni a diskurzusba a már említett többi mutyit. A mutyival való felcímkézéssel szeretnék megerősíteni a mutyigyanús esetek közötti kapcsolatot. Céljuk ezzel az lehet, hogy az újabban tárgyalt események ne szoruljanak magyarázatra, ne kelljen „botrányos voltuk” mellett érvelni. Ezt az esetek egy részében úgy teszik meg, hogy nem tudják vagy nem is próbálják erős érvekkel alátámasztani, hogy miért is kéne nekünk, befogadóknak az újabb politikai húzást is mutyinak tartanunk.

- Hát, de ezek mind ilyen sejtések. Vagy van erre bármiféle konkrét bizonyíték? Bizonyíték, az sejtem, nincs, de konkrét adatok?
- Nem, nem adat kell, itt a közeljövő ki fogja ezt deríteni, helyesebben igazolni fogja […] De úgy tűnik, minthogyha ennek ez lenne a célja, és innentől kezdve ez nem más, mint ahogy a trafikmutyi kialakult ebben az országban, most egy médiamutyit látunk, mert más ok nem tud megjelenni, mert más okot nem tud senki mondani.

 Kálmán Olga - Egyenes beszéd; Tóbiás Jószef - MSZP frakcióvezető

A mutyi metaforájának használatával a politikusok leegyszerűsítik számunkra mondanivalójuk központi üzenetét, ami pedig nem más, mint hogy elítélendő cselekedetről van szó. Ez megerősíti a másikkal való szembehelyezkedést. A kifejezést ezután csak ismételgetni kell.

Azt figyelhetjük meg, hogy a mutyi kifejezést egyaránt használják a vitában az eset bemutatása előtt és után is. Amikor a szó megemlítése a mutyigyanús esemény részletes ismertetése előtt történik, a metafora előhívó aspektusáról beszélhetünk. Ezzel már a bizonyítékok felmutatását megelőzően egy elítélő attitűdöt vált ki a befogadókból. Amikor azonban a mutyi szó felhozatalára az eset bemutatása után kerül sor, a metafora megerősíti bennünk az elvárt bíráló attitűdöt, így feltéve az i-re a metaforikus pontot.

 

Sémák az érveléselméletben

Az érveléselméletben asszociációs sémáknak nevezzük a korábban különálló elemek egy egységbe foglalását és köztük egy érvelési viszony létrehozását. Ezt látjuk az ellenzéki politikusok kommunikációjában, ahogy az újabb mutyigyanús esetek kapcsán a trafikmutyira hivatkoznak.

Én úgy gondolom, hogy semmi más nem történt, mint a trafikmutyi után most egy patikamutyi veszi kezdetét… Kiderült, hogy azért csak elrejtettek egy olyan kis fél mondatot, aminek alapján lehetősége és módja lesz az államnak, hogy a hitelét fizetni nem tudó patikákba bevásárolja magát, illetve elővásárlási joga legyen.

Havas Szófia - MSZP szakpolitikusa

A baloldali asszociációs érvelési sémával szemben a kormánypárt nyilatkozataiban pont az ellenkezőjét látjuk a jelenségnek, ahogy megpróbálják szétválasztani az egyes ügyeket. Ezt disszociációs sémának nevezünk.

- A trafikmutyi után földmutyi lesz a címlapokon?
- Ez két eltérő történet, én nem keverném ezeket össze…

 Krakkó Ákos  Magyarország élőben; Fazekas Sándor - vidékfejlesztési miniszter

Azt mondhatjuk tehát, hogy a mutyi diskurzusba való behozatalával és az esetek összekapcsolásával igyekeznek az ellenzékiek kiváltani annak lehetőségét, hogy a befogadók érvelésük erősségét bírálhassák az újabb mutyigyanús eseteket illetően.

Elegendő mindössze kijelölni az ellenséget, a korábban feldolgozott tudnivalót előhívni, és ezzel az érzelmekre ható leegyszerűsítéssel válik hatásossá a beszéd. És valóban, az érvek felsorakoztatása sokszor alulmarad a metaforák meggyőző erejével szemben. Pontosan ezért nevezhetők jó argumentációs eszköznek, mert nem szükséges a mutyi melletti érvelésnek logikailag erősnek lennie, ugyanis a nézőt megragadja a retorikailag hatásos „mutyizás”.

mutyi.jpg

Számtalan példát látni politikai metaforákra minden magyarországi és külföldi párt háza táján. A mutyi politikai metaforájának elemzése példaként szolgált, de ugyanígy bemutatható lett volna egyéb politikai metafora is. Most, hogy közelebbről megismerkedtünk működési mechanizmusaikkal, el is kezdhetjük a politika metaforák vadászatát!

Források:
  • Edelman, Murray. A politika szimbolikus valósága. Budapest: L’Harmattan, 2004.
  • Margitay, Tihamér. Az érvelés mestersége: érvelések elemzése, értékelése és kritikája. Budapest: Typotex, 2004.
  • Mazzoleni, Gianpietro. Politikai kommunikáció. Budapest: Osiris, 2006.
  • Mio, Jeffrey Scott. „Metaphor and Politics.” Metaphor and Symbol 12, no. 2 (1997), 113-133.
  • Perelman, Chaim és Lucie Olbrects-Tyteca. The New Rhetoric: A Treatise on Argumentation. University of Notre Dame Press: 1969.
  • Szabó, Márton, Kiss Balázs, Boda Zsolt, szerk. Szövegváltozatok a politikára. Nyelv, szimbólum, retorika, diskurzus. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, Universitas, 2000.

A szerző, Egres Dorottya, a BME Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskolájának elsőéves hallgatója. Az ELTE-n és a BME-n végzett kommunikáció és médiatudomány szakot. Kutatási területe a politikai kommunikáció és a média argumentáció, valamint a médiakutatási módszerek és az érveléselmélet találkozása.

A fenti blogposzt rövidített formája a szerző mesterszakos szakdolgozatának és egy, a tavaly őszi nagyváradi Argumentor: Közbeszéd-aktusok konferencián elhangzott „A politikai metafora argumentatív ereje a közéleti-politikai vitaműsorokban" című előadásnak, melynek szerkesztett változata megjelenés alatt áll a konferencia kötetében.

DISCLAIMER:

A BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékén számos oktató és kutató foglalkozik érveléselmélettel. Mérvadó Érvek sorozatunkban szigorúan logikai és retorikai szempontból elemezzük, hogy a szereplők hogyan érvelnek, milyen az érvelés szerkezete, mennyire erős, illetve mennyire lehet hatásos. Abban, hogy a szereplőknek igazuk van-e, illetve jó ügyet képviselnek-e, minthogy ez nem érveléselméleti kérdés, nem foglalunk állást és nem gyakorlunk kritikát. Az idézetek kormánypárti és ellenzéki politikusoktól, valamint civilektől és szakmabeliektől egyaránt származnak.

Szólj hozzá

politika retorika érvelés