2016. sze 15.

Valóság és fikció Sherlock Holmes karaktere mögött

írta: BME FTT
Valóság és fikció Sherlock Holmes karaktere mögött

Mindannyian hallottuk már Sherlock Holmes nevét, furcsa szokásait és lenyűgöző nyomozói képességeit. Viszont csak kevesekben merül fel a gondolat, hogy minden idők legnagyobb detektívjének karakterét egy orvos-tanár ihlette, továbbá a misztériumok mestere, Edgar Allan Poe történetei is inspirációt szolgáltattak Sherlock megalkotásakor. Sőt. Sir Arthur Conan Doyle írói tehetségén kívül maga is jeleskedett a nyomozásban. Modern kori mása pedig bevallottan Dr. House-ban ölt testet.

cropped-sherlock_holmes_wallpaper_by_vampire_lolita-d31g7lb.jpg

Ha valakinek már kezébe kerültek Sherlock Holmes történetei Sir Arthur Conan Doyle-tól és az Edgar Allen Poe által írt C. August Dupin nyomozásai, akkor feltűnhet számára a két detektív közötti hasonlóság. 1841-ben jelent meg Poe tollából A Morgue utcai kettős gyilkosság, amelyben először bukkan fel Dupin alakja, az analitikus képességű nyomozóé, aki a történet mesélőjének jó barátja.

Kettejük kapcsolatának egyik klasszikus momentuma, amikor Dupin kitalálja barátja gondolatait, pusztán megfigyelés és helyes következtetés segítségével. Ez a jelenet ismerős lehet A bentlakó című Doyle novellából, amelyben Sherlock Holmes hasonló eljárással fejti meg Dr. Watson gondolatait.

A kapcsolat Holmes és Dupin között itt nem ér véget. Bár egyikük rendőr, mindketten nyomozásokban segítenek, mindkettejüknek van egy barátja, aki krónikásként megírja történeteiket, és akikkel egy fedél alatt laknak. Maga Edgar Allen Poe így fogalmaz A Morgue utcai kettős gyilkosság bevezetőjében:

 De van, ami túllépi a közismert és betanulható szabályokat, és itt mutatkozik meg, hogy ki a legény a gáton, ki az igazi analitikus játékos! Hallgat, gyűjti a megfigyeléseket, következtet.

edalji_truecrime-233x350.jpgEz a leírás mindenkit emlékeztethet Sherlock Holmes módszerére. Ráadásul mindkét „tanácsadó nyomozó” művelt, tanult ember, rendkívüli megfigyelő- és következtetőképességgel. Egy különbség azonban adódik a két karakter között: míg Holmes inkább különc figura, addig Dupin inkább a világtól elzárkózva, remete életet élt.

Sir Arthur Conan Doyle valószínűleg inspirációt talált Poe munkásságában, hiszen kétség kívül ismerte Dupin történeteit.

Ám az általa megalkotott személy, Sherlock Holmes az elbeszélésben vajmi kevésre becsülte kitalált kollégája képességeit:

– Ahogy elmagyarázza, nem is olyan bonyolult – mondtam mosolyogva. – Az ön eljárása Poe Dupinjéére emlékeztet, amit mindig a csapongó fantázia művének hittem.
Mialatt válaszoltam, Holmes pipát vett elő, és rágyújtott:
– Mivel úgy gondolja, hogy a Dupinnel való összehasonlítás rám nézve hízelgő, ki kell jelentenem, hogy az a Dupin e tekintetben igen hétköznapi felfogást tanúsított. Abban, hogy egy félórai csönd után fennhangon folytatta barátja gondolatait, nem találok semmi különöset, s bár némi ügyességet nem lehet elvitatni tőle, korántsem volt olyan nagy lángész, mint amilyennek Poe képzelte őt.”

Sir Arthur Conan Doyle: A bíborvörös dolgozószoba

sherlock_holmes_old_fashioned_by_aconissa-d5nla45.jpg

 


Az igazi Sherlock Holmes


bell2.jpgSir Arthur Conan Doyle még orvostanhallgatóként ismerkedett meg Sherlock Holmes hús-vér megfelelőjével,
Dr. Joseph Bell-lel, az Edinburgh-i Egyetem orvosi fakultásának professzorával. Az író többször elmondta, hogy professzora inspirálta őt a híres detektív karakterének megalkotásában, ugyanis Dr. Bellt a megfigyelés és a diagnosztizálás mesterének tartotta.

A professzorról az a történet járta, hogy ujját belemártotta egy furcsa, sárga folyadékba, majd a szájába vette az ujját, ezután pedig körbeadta a folyékony anyagot a hallgatók között, hogy ők is tegyék ugyanezt. A kevéssé szemfüles diákok nem vették észre, hogy a professzor nem ugyanazt az ujját tette a folyadékba és a szájába, így saját kárukra tanulhatták meg a megfigyelés fontosságát.

Dr. Bell a diagnosztika detektíveként egy bőrkeményedésből következtetett a beteg foglalkozására, lakóhelyére pedig akcentusából és a cipőjén található sárból. A professzor nemcsak kollégaként és barátként gondolt Sir Arthur Conan Doyle-ra, hanem született írónak titulálta, akinek kíváncsi szeme mindig kiszúrta a részleteket. Így talán nem meglepő, ám sokak számára ismeretlen a tény, hogy maga Sir Arthur Conan Doyle is brillírozott a nyomozás művészetében, és nem egyszer járult hozzá igazi elkövetők felderítéséhez.

 

Ártatlanul vádolva

Doyle leghíresebb esete George Edalji ügyvédről - Sherlock Holmes történeteihez hasonlóan - könyveket és filmeket is inspirált. Egy angol kisvárosban az éj leple alatt egy ismeretlen elkövető sorozatban gyilkolt különféle állatokat, teheneket, lovakat, bárányokat. A halál oka elvérzés volt, amelyet az állatok hasán talált sekély, de hosszú vágás okozott.

A gyanú George Edaljira, a helyi lelkész félig indiai származású fiára terelődött. Közvetett bizonyítékok egész sora került napvilágra: egy névtelen beismerő levél, amelyet a grafológus neki tulajdonított, véres és rozsdás borotvapengék a férfi fürdőjében, valamint lábnyomok, amelyek a mészárlás helyszínétől a parókiáig vezettek.nevtelen_1.jpg

Ráadásul az angol kisváros akkoriban előítéletes volt a nem fehérbőrű származásúakkal szemben. Mikor a lelkészlak közelében találták meg egy leölt ló tetemét, a gyanúsítottat végül elítélték. Furcsa módon, Edalji bebörtönzése után továbbra is folytatódott a vérengzés, a férfi azonban csak három évvel később szabadult.

Az ügyvéd esetére 1906-ban figyelt fel Sir Arthur Conan Doyle, akinek történetei a különc nyomozóról addigra már széles körben elhíresültek.

Találkozásuk alkalmával az író első pillantásra kitalálta, hogy a kiszabadult férfi képtelen lett volna elkövetni a szörnyű bűntetteket. Doyle az alapján, hogy Edalji ferdén és arcához fölöttébb közel tartotta az újságot, kikövetkeztette, hogy rövidlátó volt és szemtengelyferdüléssel rendelkezett.

Az író így arra a konklúzióra jutott, hogy Edalji részéről lehetetlenség lett volna elkövetni az éjszakai mészárlásokat, sőt a rendőröket sem tudta volna kijátszani a sötétben. Doyle azonban nem adta fel itt a nyomkövetést: felderítette, hogy az Edalji ruháján talált sár nem egyezik a helyszínivel, és a grafológus megbízhatatlanságára is talált bizonyítékot. Edaljit utólag felmentették a vádak alól, és az emberek szemében ismét sikerült megbízható ügyvédként feltűnnie.

George Edalji esete nemcsak arra világít rá, hogy Angliának nagy szüksége volt a később létrejött fellebbviteli bíróságra, hanem arra is, hogy sztereotípiáink és elhamarkodott elméletalkotásunk az ember egész életét kockára tehetik.

Kutatók éjszakája szeptember 30-án a Műegyetem könyvtárában: délután 4-től várunk!

A Sherlock Holmes következtetéseiről szóló előadáson túl az őslények világába is elkalandozunk, majd eláruljuk, miért volt annyira különleges Maria Sibylla Merian élete. Modern tudományos világképünk születéséről tanszékünk professzora, Zemplén Gábor tart izgalmas előadást, végül elgondolkozunk rajta, vajon lehetünk-e szokásainkért és előítéleteinkért felelősek a kognitív idegtudomány tükrében.

Kövesd az esemény Facebook oldalát, ahol még többet megtudhatsz az este részleteiról! 

dino_k.jpg

 

Dr. Gregory House vagy inkább Dr. Gregory Holmes?

Szinte mindenki hallott már a mogorva, ám zseniális Dr. House-ról, aki orvosi nyomozásaival milliókat szórakoztatott a televíziók előtt. Nem véletlen, hogy hihetetlen megfigyelőképessége és közel sem barátságos stílusa miatt a rajongók között hamar elterjedt az elmélet, miszerint Gregory House figuráját egyenesen Sherlock Holmes alakja ihlette.

David Shore, a különc orvos megálmodója 2005-ben be is vallotta, hogy Holmes rajongóként valóban a nyomozó inspirálta a House sorozat főhősének megalkotását. Karaktereiket összehasonlítva feltűnik, hogy mindketten hasonlóan mérik fel embertársaikat és első ránézésre következtetnek még belső tulajdonságaikra is.

Érdemes még szem előtt tartani azt is, hogy mindketten drogfüggőek (Holmes kokain, House vicodin), gyógyírt és kikapcsolódást pedig a zenében találnak (a doktor kitűnően zongorázik, a nyomozónk gyönyörűen hegedül).

Mindkét személy arrogáns, míg egyikük alaptétele a „Mindenki más ostoba.”, addig a másik mottója a „Mindenki hazudik”.

És természetesen ne felejtkezzünk el Holmes hű társáról sem, Dr. Watson-ról, akit a Dr. House sorozatban Dr. Wilson alakjával lehet azonosítani, az egyetlen emberrel, akit a morcos orvos a barátjának tart. A sort még lehetne folytatni, de inkább rábíznánk az olvasóra a többi hasonlóság felfedezését kettejük között.

sherlock_holmes_wallpaper_ii_by_paperflower86.jpg

A 2016-os Kutatók Éjszakáján, szeptember 30-án (pénteken) még többet meg lehet tudni a legendás nyomozó munkájáról a Sherlock Holmes és a következtetés tudománya című előadásban, ahol arra is fény derül, hogy milyen további kapcsolat fedezhető fel a Holmes és House sorozat között. Lesz szó az emberi elme heurisztikáiról, azokról a berögzült gondolkodásmódokról, amelyek befolyásolják mindennapi életünket és általános hozzáállásunkat. A közönség megismerkedhet a logikai következtetések két eredeti típusával, valamint nagyító alá vesszük azok harmadik, Sherlock Holmes nyomozásaira jellemző változatát is. 

sherlock-holmes-sherlock-holmes-2009-film-31899942-1920-1080.jpg

A cikket Egres Dorottya és Petschner Anna írták. Egres Dorottya a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végzett kommunikáció- és médiatudomány szakon. Jelenleg a BME Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskolájának másodéves hallgatója. Kutatási területe a médiaelemzési módszerek és az érveléselmélet találkozása. Petschner Anna a Pázmány Péter Egyetem orvosi biotechnológia, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudománykommunikáció szakán végezte tanulmányait. Jelenleg másodéves hallgató a BME Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskolában, ahol kutatási területe a tudományos blogok és a modern tudománykommunikációs formák vizsgálata.

Szólj hozzá

érvelés következtetés sherlock holmes kutatók éjszakája