Az orvostechnika fejlődésével egyre több lehetőség nyílik az emberek egészségének fenntartására és életük meghosszabbítására. Gyógyszerek, implantátumok, sebészeti eszközök, CT és egyéb eszközök segítik mindezt. A régóta használt művégtagok mellett ma már a különféle mesterséges belső szervek előállítása is ismert, mint amilyen a mesterséges méh. 

Az úgynevezett „biobag”-et azzal a céllal hozták létre, hogy a csecsemők halálozási rátáját csökkentse, illetve kiterjessze a gyermekvállalás lehetőségét. Ez a mesterséges környezet képes minden olyan feladatot elvégezni, amit egy anyaméh is tud, például az embriónak tápanyagot és oxigént szállítani. Ma az 500 g alatti koraszülöttek tüdeje képtelen még megbirkózni a levegővel, nagyon alacsony a túlélés esélye, így elsősorban azért nagyon hasznos, mivel képes lenne az igen kissúlyú koraszülötteken segíteni. Megjelenésével a különböző betegségben szenvedő, meddő nőknek, homoszexuális vagy idősebb pároknak is lehetőségük nyílna biológiailag saját gyermek születésére. Nem lennének hatással a gyermekre a különféle gyógyszerek, nem kellene félni, hogy olyan ételt esznek a várandós kismamák, amik a gyermekekre rossz hatással lennének. Nem kellene figyelni, hogy esetleg mi válthat ki allergiát, és pontosan olyan tápanyaggal tudnánk etetni a magzatot, ami számára a legmegfelelőbb. Felszámolhatnák a béranyaságot, ami sokszor a fejlődő országok nőit használja ki, akik potom pénzért vállalják, hogy más gyermekét hordják ki. Sok koraszülött csecsemő életét mentheti meg, hiszen bármikor alkalmazható, akár a megtermékenyítés pillanatától is. A mesterséges méh teljes egyenjogúságot jelentene, mivel a nőknek nem kéne otthon maradniuk és több ideig dolgozhatnának, a szülők egyenlően részt tudnának venni a gyermeknevelésben. Az anyák számára a terhesség nem járna fájdalommal és hangulatingadozásokkal, illetve ez a módszer nem lenne annyira kockázatos, mint a természetes terhesség. Gyakorlatilag bárkinek, bármikor lehetne biológiailag saját gyermeke, így sokan szorgalmazzák a technológia fejlesztését.

Már 1982-ben Bolognaban is voltak próbálkozások az embrió anyaméhen kívüli, mesterséges környezetbe való ültetésére, 1983-ban a New York-i Mount Sinai Hospitalban folytatódtak tovább, és 1986-ban az első publikáció is megjelent róluk.  A kutatásokat viszont korlátozta (és korlátozza), hogy a legtöbb országban a megtermékenyítést követő 14. nap után már nem szabad az embriókon kísérleteket végezni. Ezt a problémát állatkísérletekkel próbálták kiküszöbölni, így neveltek fel sikeresen egy koraszülött kisbárányt is, ami már több mint egy éves, és teljesen egészséges.

Láthatjuk, a visszatartó erő már nem a tudomány, inkább az etika. Egyrészt vitatott az emberekkel, főleg gyerekekkel való kísérlet, másrészt egy új technológia bevezetésekor mindig meg kell vizsgálni a társadalomra gyakorolt esetleges hatásokat. 

Jogszabályok és erkölcsi dilemmák

A terhes anyának bizonyos országokban joga van a várandóságot a csecsemő életképességéig megszakítani. Magyarországon például a megtermékenyítést követő 12. hétig lehet a magzatot elvetetni, abban az esetben, ha az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyeztető ok áll a háttérben, ha a magzat valószínűleg súlyos fogyatékossággal vagy egyéb károsodással születne, a terhesség bűncselekmény következménye vagy az állapotos nő súlyos válsághelyzetben van. A „biobag” a jogszabályok felrúgását eredményezné. Felmerülne a kérdés: Mikortól nevezhető egy gyermek életképesnek?

A technológia fejlődésével ez egy csökkenő szám, viszont most a mesterséges méh lehetővé tenné, hogy a gyermek életét bármelyik életszakaszban megmentsék. Kérdéses viszont, hogy mi lenne az életképtelen magzatok sorsa. Abban az esetben, ha előre meg lehet jósolni, hogy egy embrió életképtelen, vagy olyan betegsége van, ami természetes környezetben vetéléssel járna, akkor is minden gyermeket fel kell nevelni a biobagban? Mi az a betegség, amit még engedünk, vagy amit már nem, mi számít súlyos betegségnek? Az eutanáziát tiltó országoknál problémát okozhat, ha egy orvos úgy döntene, ez a magzat nem életképes, és nem engedi a mesterséges méh használatát. Vajon ebben az esetben is eutanáziáról van szó?

A biobagek megjelenését követően feltételezhető, hogy először csak a tehetősebbek élhetnek majd a lehetőséggel, illetve azokban az országokban, ahol ezeket engedélyezik. Idővel lehet, hogy az egyes államok támogatni fogják a procedúrát, de vajon ki lesz jogosult a mesterséges méhek használatára?

Mégis a legnagyobb kérdés az emberi kapcsolatokra, magára az emberiségre való hatása. Az ember életében először az édesanyjával van kapcsolatban, az anya és a gyermeke közötti kapcsolat a gyermek személyiségfejlődése szempontjából fontos. A több hónapig tartó együttélés időszakában a fejlődő magzat hallja, ha beszélnek hozzá és érzi, ha hozzáérnek, simogatják. Az újszülöttel a testi kapcsolat elősegíti a gyermek idegrendszerének fejlődését, illetve az anya légzése, testének melege a méhen belüli állapotot idézi, emlékeztetve a biztonságot nyújtó, méhen belüli életre, emiatt a testi kapcsolat jelentős hatással van a gyermek biztonságérzetének, érzelmi életének kialakulására. A kapcsolatuk korai szakaszában a fizikai összeköttetés, azon belül is az érintés a legmeghatározóbb. A mesterséges méh esetében ez a korai kötelék nem tud teljesen kialakulni, mivel lehet, hogy a magzat hallja, amit mondunk neki, esetleg érzi, ha megérintjük, de nem hallja édesanyja szíve dobogását vagy az erek lüktetését. Vagy esetleg ezeket is lehetne majd szimulálni?

Az anya szempontjából is ugyanannyira meghatározó a terhesség időszaka. Sokkal nagyobb kötődés alakul ki, ha napról-napra érzékelheti, ahogy testében fejlődik a gyerek, érezheti, ahogy rugdos. Vajon azzal, hogy nem ő hordja ki a gyermeket ugyanannyira fogja ismerni, mintha több hónapot töltött volna el vele? 

Nem csak az anyával való kapcsolatra, de a jövőbeli házasságokra, rokoni, családi viszonyokra is hatással lehet a „biobag” . A gyermek életében az állandó anyai kontaktus hiánya később problémát is jelenthet, mivel nem volt ott vele valaki egész nap, akihez kötődhetett és aki miatt biztonságban érezhette magát. Első kapcsolata nem bensőséges, állandó, stabil, bizalmas, élete elején sokszor egyedül lenne és csak bizonyos időközönként lenne vele anyukája. Ez a bizonytalan állapot problémákat okozhat később a kapcsolatok teremtése, fenntartása szempontjából a felnőtt éveiben. A női-férfi kapcsolatok is megváltoznának, mivel már nem a nő lesz az, aki életet ad a gyermeknek, így az eddigi szerepek is felborulnának. 

Összességben ez az új technológia egy nagy áttörést jelenthet a jövő számára, ha ténylegesen egy biztonságos, a magzat egészségére nem ártó eljárásról van szó. Használatba állításával sok koraszülött csecsemő életét mentheti meg, és egy biztonságosabb, kevesebb szövődménnyel járó eljárás lehetne, mint az inkubátorok használata. Azonban felmerül a kérdés, hogy az emberi kapcsolatok szempontjából nincs-e túl sok következménye a gyermek életére, kapcsolataira és hogyan hat majd ez a technológia a társadalomra.

Inczeffy Pálma a BME gépészmérnöki szakának harmadik féléves hallgatója. Szívesen foglalkozik az orvostechnika 21. századi kihívásaival és a jövőben szeretné mérnökként segíteni a modern orvoslás fejlődését. az írás a Technológia és Társadalom/Technológia és Ember című tantárgy keretein belül készült.