Hogyan győzzük le a majmot, avagy egy örökös halogató küzdelmei

Tim Urban, a Wait But Why bloggere számára nem ismeretlen a halogatás: a főiskolai dolgozatokat rendre a leadási határidő előtti napon írta meg, később a napból este, estéből pedig a leadási nap reggele kerekedett. Mindez odáig fajult, hogy 90 oldalas disszertációjához csak három nappal a leadási határidő előtt kezdett hozzá – így tudta meg például az orvostól, hogy az alacsony vércukorszint felelős keze zsibbadásáért és begörcsöléséért.

Tim Urban saját kezével készített illusztrációkat a posztjához

Egyáltalán nem vagyok szakértő a témában, csak egy örökös halogató, akinek állandóan ezen jár az agya. Még mindig küzdök a saját szokásaimmal, de az elmúlt néhány évben fejlődtem, a meglátásaimat pedig arra alapozom, hogy nekem mi működött.

– írja Tim. Az alábbi írásban Tim gondolatait közöljük, így megmutatjuk, miként képzeli el a halogatást, és mit javasol e rossz szokás leküzdésére. Tim a halogatásról nem a kognitív pszichológia megközelítéséből ír, tehát nem az agyunkban ténylegesen lejátszódó kognitív folyamatokról tesz állításokat. Célja sokkal inkább az, hogy a halogatásra hajlamos személyiség működését egy általa kigondolt humoros modellben vázolja fel, hogy ezzel felismerhetővé tegye a probléma gyökerét.

A nem-halogatói és a halogatói agy

Tim elképzelése szerint mindannyiunkban megtalálható egy Racionális Döntéshozó, aki hosszú távban gondolkodik és értelmes tevékenységekre szán időt. Igen ám, de a képlet közel sem ilyen egyszerű:

a nem-halogatók fejében ugyanis egy Azonnali Öröm Majom is kóborol, és állandóan elvonja a Racionális Döntéshozó figyelmét a hasznos cselekvésekről.

Az Azonnali Öröm Majom kizárólag a jelenre koncentrál, a múlt tapasztalatait ignorálja, a jövővel pedig a legkevésbé sem törődik – egyetlen célja a lehető legjobban kiélvezni a pillanatot. Befolyására a Racionális Döntéshozó elveszíti az irányítást, így a halogató személy egyre több időt tölt a Sötét Játszótéren, ahol a szabadidős tevékenységek nem az azoknak kijelölt időkeretben történnek. A Sötét Játszótéren eltöltött idő viszont nem szórakozás: a levegő bűntudattól, szorongástól és önutálattól terhes – magyarázza saját elképzelését a blogger. 

De hiszen a halogatók is elvégzik a feladatokat, nem?

Igen, ha felébred a Pánik Szörny. Bár ez a lény ideje jelentős részét alvással tölti, a közelgő határidő, a kellemetlen helyzetek, vagy bármilyen ijesztő következmény megszakítja az álmát.

Mikor a Pánik Szörny megjelenik, a halálra rémült Azonnali Öröm Majom elmenekül, a halogató pedig munkához lát.

Ezzel indokolja Tim, hogy még a halogató is elkészül határidőre például a dolgozatával.

A halogatás legyőzhető

A Wait But Why bloggere úgy véli,

két dolog szükséges ahhoz, hogy bármit is elérjünk: tervezés és cselekvés.

A halogatók imádják az első lépést, mivel ekkor még nem kell munkához látniuk. Tervüket a részleteket és a valóságot mellőzve dolgozzák ki: hosszú, homályos és ijesztő listát készítenek a teendőkről, a háttérben közben elégedetten dörzsöli tenyerét Azonnali Öröm Majmuk.

A hatékony terv ismérve, hogy a tervkészítő prioritási sorrendet állít fel a lista elemei között, így elsőként a legfontosabb feladattal foglalkozik. Fontos momentum továbbá, hogy a jó terv téglákból épít házat, azaz az elérni kívánt célt kisebb, konkrét, érthető és kezelhető részfeladatokra bontja.

Ez történik, mikor dolgozunk

Tim szerint bármilyen elvégzendő feladat könnyedén szemléltethető az alábbi módon: a Kritikus Bejáraton áthaladva elkezdünk dolgozni a teendőn, a Sötét Erdőben dolgozunk, munka végeztével pedig a Boldogság Játszótérre érkezünk, ahol elégedettséget tapasztalunk és kellemesen töltjük időnket. Néha pedig olyannyira belemélyedünk a tevékenységbe, hogy átéljük a Flow-élményt.

"A halogatók azonban rossz szokásuk miatt kimaradnak mind a Boldogság Játszóteréből, mind a Flow-élményből" - jegyzi meg Tim.

Mit tehet akkor a halogató?

Először is át kell jutnia a Kritikus Bejáraton (abba kell hagynia minden egyéb tevékenységet, és hozzálátnia a feladathoz). Ez rendkívül nehéz lépés, mivel az Azonnali Öröm Majom imádja a szórakozást, ezért hevesen tiltakozni fog. A halogatónak azonban meg kell acéloznia az akaratát, és be kell vinnie magával a Sötét Erdőbe (munka) kis társát. Az Azonnali Öröm Majom persze állandóan szökni akar majd, mivel a Sötét Erdőt a Sötét Játszótér öleli körbe – és ezt a Majom is látja.

Jó hír viszont, hogy ha kitartunk (tehát haladunk a feladattal), akkor egy idő után jól érezzük magunkat és még az önbizalmunk is növekszik, a Majom pedig talál magának egy Magas-Önbizalom Banánt, ami maradásra készteti.

A feladat előrehaladtával a halogató eléri a Fordulópontot, amikor érezhető közelségbe kerül a teendő vége, a Boldogság Játszótere. Természetesen az Azonnali Öröm Majom is érzi ezt, így a halogatási késztetés megszűnik.

Kitartónak kell lenni

Sajnos – mondja Tim –  a Majom hihetetlenül rövid memóriával lett megáldva: a hétfői sikeres feladat-végrehajtást keddre már elfelejti, ezért a következő teendőnél újfent nem akar a Sötét Erdőbe látogatni. A halogatás legyőzésében ezért fontos a kitartás, meg kell magunknak mutatnunk, hogy képesek vagyunk felülkerekedni.

Tim saját tapasztalatai alapján az alábbi lépéseket javasolja a rossz szokás leküzdésére:

• Sajátítsuk el a gondolatot, hogy minden, amit teszünk, választás.
• Készítsünk olyan módszereket, amelyek segíthetnek legyőzni a Majmot: például kérhetjük ismerőseink támogatását, kreálhatunk mesterséges Pánik Szörnyet, vagy kiírhatjuk a blogunkra, hogy minden kedden posztolunk.
• A lassú, folyamatos fejlődést tartsuk szem előtt: időbe telik leküzdeni a halogatást.

Lássuk be, hogy a halogatás életünk több területére is kihathat: elégedettségünkre, önbizalmunkra, szabadidőnkre, kapcsolatainkra. Érdemes ezért komolyan foglalkoznunk vele, amelyre remek alkalom az év vége és/vagy az új év kezdete.