2017. máj 11.

Nők a tudományban határok nélkül

írta: BME FTT
Nők a tudományban határok nélkül

Könyvismertető

Ha valaki azt mondja, hogy tudósnők, a legtöbb ember lelki szeme előtt Marie Curie képe rajzolódik ki. A sikeres asszonyé, aki férjével és Henri Becquerellel együtt a radioaktív sugárzás leírásáért nőként először vehette át a Svéd Királyi Akadémia által alapított Nobel-díjat (mindezt nem élhette át személyesen, az első Nobel-díj átadója idején a munka miatti elfoglaltságuk és férje, Pierre betegsége miatt nem mentek el). Azonban azt már csak kevesen tudják, hogy kezdetben – Becquerel mellett – csak férjét jelölték a díjra. Végül a Svéd Királyi Akadémia egyik matematikus tagja, Magnus Gösta Mittag Leffler és Pierre Curie közbenjárásának köszönhetően Marie is felkerült a jelöltek közé.

1993-ban Marie Curie példája is inspirálta Margaret W. Rossiter tudománytörténészt, aki megalkotta a ma Matilda-effektusként ismert kifejezést. E szerint a nők által elért tudományos eredményeket sokszor egy általános előítélet miatt a férfiaknak tulajdonítanak. A kifejezés az amerikai nőjogi aktivistáról, Matilda Joslyn Gage-ről kapta a nevét, aki először írta le ezt a jelenséget.

Marie Curie óta azonban ma már összesen 42 Nobel-díjnak van női gazdája, 17 a természettudományos területek közül kerül ki (fizikai, kémia, élettani vagy orvosi). De kik voltak ők?

brill2.jpgHargittai Magdolna könyve, a Nők a tudományban határok nélkül végigköveti tíz díjazott életét, de bemutat ötvenhat másik, szakmájában nagy eredményeket elért tudósnőt és a tudományban vezetői pozíciót betöltő nőt is. Közöttük van Yvonne Brill, aki repülő-és űrmérnökként kifejlesztette a hidrazinnal működő, ellenállás-fűtésű rakétahajtóművet. Ez az újfajta meghajtás 30%-kal növelte a korábbi hajtóművek kapacitását, lehetővé téve a műholdak pályamódosítását és hosszabb ideig tartó pályán maradását. Ma kb. 120 műhold kering a Föld körül ezzel a meghajtással. A bemutatott nők között van Frances Oldham Kelsey is, aki Amerikában a gyógyszerek engedélyeztetéséért is felelős Food and Drug Administration (FDA) frissen kinevezett gyógyszer-ellenőrző munkatársaként nem engedte piacra a thalidomidot tartalmazó Contergant az 1960-as években. Európában (elsősorban Nyugat-Németországban) ezt a szert akkor már terhes anyáknál alkalmazták nyugtatóként, altatóként és esetenként a hányingerük csökkentésére. Csak évekkel később derült ki, hogy a thalidomid súlyos fejlődési rendellenességeket okozott a magzatoknál. A mai becslések szerint 10 000 deformálódott vagy végtag nélküli gyermek született az 1960-as években a Contergan szedésének következtében. A mai napig ez az egyik leghírhedtebb gyógyszertragédia, ami viszont elkerülte Amerikát, köszönhetően Frances O. Kelsey makacsságának.

kelsey.jpg

Contergan-bébik (bal oldalon) és Frances O. Kelsey (jobb oldalon), amikor 1962-ben átvette John F. Kennedy amerikai elnöktől az egyik legmagasabb civileknek járó állami kitüntetést

De az eredményeik mellett, számtalan nehézséggel is meg kellett küzdeniük. Sokuk szembekerült a nepotizmussal, amikor a feleség nem dolgozhatott a férje mellett, vagy volt, aki évtizedekig nem kapott fizetést a munkájáért. Akadt olyan is (Jocelyn Bell Burnell), aki 1974-ben nem kapta meg a (fizikai) Nobel-díjat, ám ma már a tudományos közösség nagy része úgy gondolja, hogy ez nagy hiba volt.

2fb4242dd2b01b1d4679fd91b1f8ec843c879d0d_1.jpg1974-ben a fizikai Nobel-díj egyik kitüntetettje Anthony Hewish volt, aki a pulzárok felfedezéséért nyerte el a díjat. Jocelyn Bell Burnell akkoriban doktoranduszként dolgozott a díjazott csillagász mellett, és feladata az űrből érkező jelek észlelése volt. Mivel a kísérlet tervezésében és az adatok értelmezésében Jocelyn csak korlátozottan vett részt, így elsőre nem is tűnik meglepőnek, hogy a Nobel-díj odaítélésénél nem merült fel a neve. Azonban 1993-ban a kettős pulzárok felfedezésénél hasonló együttműködés volt látható a két díjazott között, az egyikük volt a kísérletet tervező professzor, míg a másikuk a jeleket észlelő tanítvány. Ekkor kezdték el újra suttogni Jocelyn nevét, és azt, hogy annak idején meg kellett volna kapnia a Nobel-díjat.

Felmerül az a kérdés is, hogy nőként hogyan lehetett összeegyeztetni a családot és a kutatás iránti szenvedélyt egy világban, ahol a jó háziasszony- és családanya-szerep elvárás volt? Többük csak nehezen tudta megoldani ezt a feladatot, akadt, akit rossz anyának tituláltak, mert a kutatási szenvedélye miatt nem maradt otthon a gyerekekkel. Mára természetesen sokat javult a helyzet, sokuk tett is azért, hogy ez megtörténjen és segítette a nők tudományos vagy mérnöki pályáján való elhelyezkedést.

banga.jpgA könyv nem csak abban hiánypótló, hogy szembesíti az olvasókat ezekkel a tényekkel, de abban is, hogy írója magyarként az itthon dolgozó nagy eredményeket elért nőket is bemutatja. Például Banga Ilonát, aki Szent-Györgyi Albert mellett dolgozott és „A nagymennyiségű aszkorbinsav (C-vitamin) előállításáért a magyar paprikából” cikket ők ketten jegyezték. Banga Ilona az elasztin és miozin leírásához is sokat tett hozzá, amelyek az izmok működésében játszanak fontos szerepet.

Olvasva a könyv sorait, pláne ha valaki a női egyenjogúságban hisz, talán nem tud elmenni felháborodás nélkül a diszkrimináció ténye mellett. De nem szabad elfelejtenünk, hogy az utóbbi években-évtizedekben egyre nagyobb törekvések vannak a nők helyzetének javítására. Erre mi sem jobb példa, mint a Magyar Tudományos Akadémia májusi közgyűlése, amelyen úgy döntöttek, határozottabban lépnek fel a nők tudományos karrierjét hátráltató tényezők ellen, segítve tudományos előmenetelüket egészen az MTA tagságig.

 

Források:

  • Hargittai Magdolna. Nők a tudományban határok nélkül. Budapest: Akadémiai Kiadó (2015)
  • https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC1253379/
Szólj hozzá

könyvespolc nők a tudományban