Élj túl sztoikusan!
Hogyan éld túl a mindennapok kínlódásait és megaláztatásait? Stockdale alezredes, a téma egyik szakértője, azt tanácsolja: alkalmazd Epiktétosz tanításait!
A mi mindennapi viszontagságaink nem is említhetők egy lapon azokkal a testi és lelki gyötrelmekkel, amelyeket a vietnami háború idején a hírhedt „Hanoi hotel” lakóinak kellett kiállniuk. Közülük is kiemelt "vendégszeretet" élvezhetett – konkrétan a magánzárka kényelmét – négy éven át az Alcatraz-banda gúnynevet viselő tizenegy amerikai tiszt. A tizenegyből tízen túlélték a hadifogságot, köztük a legmagasabb rendfokozatot viselő, így a foglyok parancsnokaként funkcionáló James Stockdale alezredes is, aki összesen több, mint hét évig "vendégeskedett" a vietnami börtönben. Szabadulása után a parancsnok azt nyilatkozta, hogy túlélését az Epiktétosz Kézikönyvecskéjében található gondolatoknak köszönhette.
Na de ki ez az illető és miről szóltak a tanításai? Epiktétosz mozgássérült rabszolgaként született Néró uralkodása alatt. Gazdája engedélyével a sztoikus filozófus, Musonius Rufus iskolájában tanult, majd felszabadítását követően saját iskolát nyitott. Állítólag Hadrianus császár is barátjának tekintette, de a történetünk szempontjából egy tanítványa, a filozófus és történetíró Arrhianosz érdekes, mivel ő jegyezte fel Epiktétosz sztoikus tanításait. (Úgy tűnik, hogy maga Epiktétosz – Szókratészhez és Jézushoz hasonlóan – egy sort sem írt.) A Kézikönyvecske ezeknek az előadásjegyzeteknek a napi forgatásra és elmélkedésre szánt kivonata, szintén Arrhianosz tollából.
Epiktétosz persze csak egyike volt azoknak a római filozófusoknak, akik a kitioni Zénón által i. e. 300 körül alapított sztoikus iskola tanításait továbbfejlesztették és gyakorlatiasabb életfilozófiává formálták. A sztoicizmus egy teljes világmagyarázatra törekvő szellemi mozgalom volt, amely a filozófiát három részre osztotta: a római filozófusok számára legfontosabb etikára, amely a helyes viselkedésre tanít, valamint az ennek alapjául szolgáló „fizikára” (mai fogalmaink szerint a természettudomány, természetfilozófia és metafizika tartozik ide) és „logikára” (benne a mai felfogásunk szerinti ismeretelmélettel és pszichológiával).
Epiktétosz Kézikönyvecskéje (The Enchiridion)
Mivel Stockdale alezredest és harcostársait Epiktétosz etikája mentette meg, koncentráljunk erre! A tanítások nagyon-nagyon tömören a következők:
1. Az emberi élet célja a körülményektől független boldogság (az iskolaalapító Zénón szavaival: „az élet jó folyása”), a boldogságot pedig a természettel összhangban lévő életmód jelenti.
2. Ez az életmód az erények gyakorlása a vágyéletben, a cselekvésben és a gondolkodásban, hiszen egyedül az erény jó; az erény hiánya, vagyis a hitványság rossz, minden más pedig közömbös, még ha azon belül vannak előnyös és hátrányos dolgok is.
3. A természet működéséből fakadóan egyes dolgok az ember irányítása alatt állnak, mások viszont nem, így a sztoikus a vágyéletét tekintve meg tudja szüntetni a „szenvedélyeket” (a kívánatos és elkerülendő dolgokat illető helytelen véleményalkotásból eredő helytelen érzelmeket), és csak az az erényeket kifejező helyes érzelmeket éli meg.
4. A természet az embert erényes cselekvések végrehajtására rendelte, vagyis olyanokra, amelyek elősegítik a saját, valamint közeli hozzátartozói, barátai és hazája jólétét, ezért a sztoikus ebben a szellemben cselekszik.
5. A természetben az ember az egyetlen értelmes lény, aki a világról szerzett benyomásait értelmezni is tudja, tehát a sztoikus folyamatosan dolgozik azon, hogy a benyomásait helyesen értelmezze, így erényes gondolkodásra tegyen szert.
6. A boldogság elérése és fenntartása végett a sztoikus rendszeresen különböző gyakorlatokat végez.
A sztoicizmus ma
Természetesen nem Stockdale alezredes volt az első, akinek ezek a tanok – amelyeket többé-kevésbé hasonló módon fogalmaz meg a többi sztoikus is – felkeltették a figyelmét. Az internetnek köszönhetően az elmúlt években a „modern sztoicizmus” kifejezett szellemi mozgalommá vált: rengeteg filozófus, pszichoterapeuta, üzleti és életmód-tanácsadó, más elkötelezett követő jelentet meg könyvet, ír cikket, vezet blogot a témában. Vannak sztoikus csoportok a Facebookon és a Redditen, és a sztoicizmus feltűnően gyakran kap helyet a médiában is. Végül léteznek olyan pszichoterápiák – a racionális-emocionális viselkedésterápia (REBT) és a kognitív viselkedésterápia (CBT) –, amelyek kidolgozásához sok inspirációt adtak a sztoikus gondolatok.
A modern sztoicizmus arculata elég változatos. Vannak, akik számára csak a sztoikus gondolatok és művek újrafelfedezését jelenti, hasonlóan az üzleti világban és a politikában népszerű klasszikusokhoz, mint Machiavellitől a Fejedelem vagy Szun-cétől a Háború művészete. Mások viszont kifejezetten arra törekednek, hogy a 21. században megpróbáljanak sztoikus elvek szerint élni, ehhez pedig a gondolatok értelmezésére, gyakran továbbfejlesztésére van szükség. Sőt, van olyan törekvés is, amely a modern világ kollektív problémáira – mint például a fenntartható fejlődés kérdésére – keres sztoikus válaszokat.
Az értelmezés és még inkább a modernizálás azonban felvet bizonyos kérdéseket, amelyek vitákat generálnak: Mit jelent pontosan a „természettel összhangban lévő élet”? Ki van-e zárva, hogy a boldogsághoz más is szükséges lehet az erények gyakorlásán túl? Tényleg nincsenek-e az erénynek fokozatai? Külön kategóriának számítanak-e a csak részben az irányításunk alatt álló dolgok? Mi a helyes sztoikus hozzáállás a humorhoz, a húsevéshez, a szerelemhez és a szexhez, a művészethez, a spiritualitáshoz és minden más olyan dologhoz, amiről az ókori sztoikusok nem, vagy csak keveset, vagy ellentmondásosan nyilatkoztak? Ezekről a kérdésekről kiterjedt viták folynak.
Az athéni agóra mellett épített sztoa, amiről a sztoicizmus a nevét is kapta (az agórát keretező oszlopsoros fedett folyosón az előadásokat és összejöveteleket tartották)
Mi legyen a természetfelettivel?
Az egyik legfontosabb kérdés viszont nem is az etikához, hanem a „fizikához” kapcsolódik. A régi sztoikusok – és nézetüket Epiktétosz is osztotta – istenhívők voltak. Úgy tartották, a világ rendezettsége és harmóniája csakis Isten műve lehet, aki a változékony, de rendezetlen anyagot minden pillanatban áthatja. Isten így maga a Világ, pontosabban a Világ lelke, az őseredeti Értelem, amelynek egy-egy darabkája fejeződik ki mint emberi értelem. Mivel a régi sztoikusok számára ez az alapelv volt az egész filozófia kiindulópontja, a modern sztoicizmus – érvelnek a tradicionális beállítottságú mai követők – nem hagyhatja figyelmen kívül.
Mások viszont rámutatnak, hogy az ókori sztoikusok között is voltak olyanok, akik eltértek az ortodox sztoikus tanítástól, illetve a filozófiájuk spirituális vonatkozásait is különbözőképpen élték meg. Továbbá – mondják ők – mivel a sztoicizmus naturalista – mi más is lenne egy olyan irányzat, amelynek a boldogságfogalma a természettel összhangban lévő élet? –, a sztoikus „teológiát” azon a szemüvegen keresztül kell néznünk, amelyet a természetre vonatkozó ókori tudás adott. Mivel pedig a mai természettudományos ismereteink másképp láttatják a világot, a 21. századi sztoicizmusnak ezen ismeretek talaján kell állnia, és ezért fölösleges az ókori „fizika” rehabilitációjával kísérletezni.
Sokak számára épp ez adja a modern sztoicizmus egyik legfőbb vonzerejét: hogy nem mond ellent a tudományos világképnek, azt pedig a követőjére bízza, hogy hívő, agnosztikus vagy ateista akar lenni. Aztán a másik legfőbb vonzerő talán az, hogy körülményektől független boldogságot ígér. Ígérni pedig ugyan olcsón lehet, mégis elgondolkodtató az a tény, hogy a sztoicizmus egy válság közepén született – a valamikor önálló athéni városállam a hatalomért vetélkedő katonai diktatúrák közepén találta magát –, egy másik válság vitte Rómába – a köztársaság politikai rendszerének kiüresedésével elkerülhetetlenül közeledett az egyeduralom –, és hogy követői közül sokan voltak politikai ellenállók. Vagyis lehet, hogy a sztoicizmus nagyon is életképes filozófia lehet egy olyan korban, amikor a szabadság kapui záródnak, és az egyénnek magának kell megtalálnia az erőt a túléléshez és az ellenálláshoz.
Az elfogását követő negyedik évben Stockdale alezredes – Seneca példáját követve – öngyilkosságot kísérelt meg. Attól félt, kínzói olyan titkokat fognak kiszedni belőle, amelyek veszélybe sodorják barátait. Szerencsére megmentették az életét, a kínzásokkal pedig – részben a növekvő politikai nyomás hatására is – egyszer s mindenkorra felhagytak. A kórházból való szabadulása után egy sorstársa, Dave Hatcher ajándéka várta: bár a parancsnok senkinek sem árulta el, hogy sztoikus szellemben cselekedett, az ócska papírtörülközőre patkányürülékkel írva ez állt:
It matters not how strait the gate,
How charged with punishments the scroll.
I am the master of my fate:
I am the captain of my soul.
Nem baj, ha szűk a kapu,
S a tekercs bármit ró ki rám,Magam vagyok a sorsom ura,Lelkem hajóján kapitány.
Részlet William Ernest Henley Legyőzhetetlen c. költeményéből Kálnoky László fordításában
Források:
- Epiktétosz összes művei Steiger Kornél fordításában és jegyzeteivel. Budapest, 2016.
- C. Becker: A New Stoicism. Princeton, 2017.
- W. B. Irvine: A Guide to the Good Life: The Ancient Art of Stoic Joy. Oxford, 2008.
- M. Pigliucci: How To Be a Stoic. New York, 2017.
- D. Robertson: Stoicism and the art of happiness. London, 2018.
- F. H. Sandbach: The Stoics. London, 1989 (1994, 2014).
- J. Stockdale: Courage Under Fire. Stanford, 1993.
- Wikipedia: Modern sztoicizmus, https://hu.wikipedia.org/wiki/Modern_sztoicizmus
- Facebook: Stoicism Group (Stoic philosophy), https://www.facebook.com/groups/Stoicism/
- Reddit: Stoicism, https://www.reddit.com/r/Stoicism/
Képek forrásai:
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Epikt%C3%A9tosz
- http://www.letsreadgreek.com/epictetus/
- https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Stoa_of_Attalos_at_the_Ancient_Agora_of_Athens_3.jpg
- https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f8/James_Stockdale_Formal_Portrait.jpg
László Levente klasszika-filológus, nyelvész, vallás- és tudománytörténész, az ELTE BTK Filozófiatudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Kutatási területei: a hellenisztikus, arab és középkori asztrológiai szövegek filológiai kérdései, az asztrológia internális története.