„A mai nyugdíjasok gyerekkorában megütközés fogadta az önkiszolgáló boltok megnyitását. Képtelenség eladók nélkül árusítani! A vevők az első nap mindent ellopnak – mondta az izgatott többség. A kalauz nélküli villamos is pihentagyú ötletnek látszott.”

Milyen társadalmi kárt okozhatnak a BKV potyautasai? Romló szolgáltatást, dráguló jegyeket¹. Olykor az ellenőrök is felszállnak a villamosra – ennek ráadásul mindenki tudatában van – ilyenkor pedig bírságra is számíthatnak. Egy boltból sem sétálhatunk ki fizetés nélkül. A fenti analógia hibái elmondanak valamit az alapjövedelem körüli problémákról is. A legjelentősebb viták a finanszírozás, társadalmi hasznosság/kártékonyság körül forognak, és valahol végeredményben arra a kérdéskörre vezetnek vissza, hogy vajon mi az, amit előre jelezhetünk az emberi viselkedésről és mit gondolunk a méltányosságról.

A fent olvasható idézet a LÉT csoport A LÉT - ajánlat a magyar társadalomnak című 2014-es tanulmányából származik. Azt szerették volna szemléltetni, hogy ma már jól működő, senki által nem megkérdőjelezett gyakorlatok milyen provokatív ötletnek tűntek a bevezetésük előtt. Valahogy így képzelték el a szerzők az általános hozzáállást egy feltétel nélküli alapjövedelem bevezetéséhez is.

Miért járna valakinek jövedelem pusztán azért, mert megszületett? Mi ösztönözné emellett arra, hogy munkába álljon? Ha az alapjuttatás miatt nem áll senki munkába és senki nem építi a társadalmat, hogyan lehet finanszírozni az alapjövedelmet?

Az alapjövedelem mellett érvelők szerint a feltétel nélkül juttatott jövedelem, mindenki számára a létminimumot biztosítva lehetőséget teremtene a szegénységből való kitörésre, megakadályozná a lecsúszást, például a hajléktalanná válást. Utóbbi szintén pénzbe kerül az államnak, mint ahogy a rászorultak szociális juttatásai is, ezeket a kiadásokat pedig megfelelő átcsoportosítással alapjövedelemmé lehetne rendezni.  Ráadásul senki nem veszne el a bürokrácia útvesztőiben – mivel feltétel nélküli a juttatás, így nincs igazolásokhoz, szociális szervezetekkel (például családsegítő szolgálattal) való együttműködéshez kötve a juttatás. Feltételezve, hogy a létminimumnál többre is szüksége van mindenkinek és hajlandó lenne tenni is érte, így nem valószínű, hogy emberek milliói élnének békésen a létminimum szintjén, lehetetlenné téve a teljes körűen kiosztott alapjövedelem finanszírozását. Sőt, a létminimum biztosítása hozzájárulhatna a termelőerők kedvezőbb eloszlásához, mivel senki nem rettegne a nincstelenségtől, így bátrabban váltana munkahelyet, kísérletezne azzal, mi a legmegfelelőbb tevékenység számára.

Persze egy feltétel nélküli alapjövedelem koncepcióban (továbbiakban: FNA) tisztázni kell, kik számára lenne biztosítva az alapjövedelem – ez jellemzően mindenkire értendő, a feltétel nélküliség miatt –, mennyi időre szólna – a feltétel hiánya miatt itt is korhatárt adnak meg inkább – valamint, ami viszont korántsem egységes az elképzelésekben, hogy milyen összegű alapjövedelmet adnának, és vajon kiváltaná-e az összes többi támogatási formát. A többi támogatási forma eltörlése ugyanis nem triviális, bár a munkanélküli segély megszüntetése magától értetődő az alapjövedelem bevezetése esetén, miközben más juttatások, pl. a GYED eltörlése már erősen kérdéses. Az, hogy fedezné az alapszükségleteket (amiért is alapjövedelemnek hívják) is előfeltételez már elképzeléseket az alapszükségletekre vonatkozóan. 

Mi történik Magyarországon? A minimumjövedelem

Magyarországon 2014-ben mutattak be egy feltétel nélkül alapjövedelemre kidolgozott javaslatot, a már idézett LÉT csoport munkáját. A javaslat szerint 2015-től alanyi jogon minden gyermek 25 ezer, minden felnőtt 50 ezer, illetve minden várandós nő 75 ezer forintot kapna. Az erősen vitatott elképzelés sosem került megvalósításra, még csak kisebb körben való tesztelésre sem.

Az FNA-val rokon koncepciót, egy minimumjövedelmet érintő reformprogramot Zuglóban valósították meg. A minimumjövedelem azt jelenti, hogy megállapítanak egy bizonyos jövedelemszintet, ha valakinek ez alá esik a keresete, azt kipótolják a külön juttatással a kívánt szintre. Amint eléri a megállapított szintet a munkabér, nem folyósítják tovább a támogatást. Miért kerülhetett sor Zuglóban egy reform-kezdeményezésre? Bizonyos szociális juttatásokkal kapcsolatban 2015. január 1-től, az önkormányzatok szabad kezet kaptak a juttatások mértékének meghatározására, monitoringra, stb., így volt lehetőség a reformötletek megvalósítására.

A minimumjövedelem bevezetésekor a támogatási formán úgy változtattak, hogy az eseti támogatások helyett folyamatos juttatást vezettek be, megelőzendő, hogy az eladósodási problémák kialakuljanak, és segítse az aktív korúak munkába állását. Ezzel azt szerették volna garantálni, hogy senki jövedelme ne csökkenjen egy bizonyos szint alá, ami az eredeti tervek szerint – egy lakhatási támogatás mellett – 26 ezer forint, majd megemelendő 35 ezer forintra az első év után. Mindezt az önkormányzat lehetőségeihez mérten, hiszen a 26 ezer forint aligha fedezi a létminimumhoz szükséges kiadásokat. Nem feltétel nélküli a juttatás, vannak jogosultsági feltételek is. Az egyik alapvetően egy adott jövedelemszint, valamint a feltételek között szerepel a folyamatos együttműködés a Családsegítő Központtal is, ami szintén nagy különbséget jelent a FNA koncepciókhoz képest, ahol feltételként nem írnak elő együttműködést a szociális szervekkel.

A Budapest Intézet 2017-es monitoring jelentése szerint a gyermekszegénység mértéke javult Zuglóban a bevezetés óta, bár nem állapítható meg egyértelmű kapcsolat a minimumjövedelem bevezetésével. A Családsegítő Központtal való együttműködés viszont segített több munkanélküli lakoson is. Itt valószínűleg várni kell még arra, hogy megalapozott következtetéseket lehessen levonni a program hatékonyságáról.

Szélesebb körű kísérletek

A 2017 januárban induló finn feltétel nélküli alapjövedelem kísérletben 2000 munkanélkülinek adtak havi 560 eurót, ennek elköltéséről nem kellett beszámolniuk, ugyanakkor minden más segélyezést megszüntettek számukra. Akkor is megkapták az összeget, ha időközben találtak maguknak munkát. A program ismerős lehet a híradásokból is, nemrégiben volt ugyanis egy téves információ arról, hogy leállították a programot. (Valójában csak nem terjesztették ki az alapvetően is 2 évre tervezett időtartamot. De a hírverésen is látszik, hogy rajtuk a világ szeme.) Az eredményekkel kapcsolatban még túl korai lenne levonni bármilyen következtetést, a kísérletet végző Kela szervezet szerint erre várnunk kell 2019-ig.

Szintén napjainkban zajlik a Kenyában 2017-ben bevezetett, az eddigi legnagyobb szabásúnak tartott kísérlet. Itt 12 évig kapnak FNA-t egy nagyobb falu lakosai. Amit nem képes szemléltetni ez a program, hogy hogyan zajlik a bérrendszer, adórendszer átstrukturálása, mivel a finanszírozás külső adományokból történik, és nem is létezett korábban az európaihoz hasonló szociális háló.

Kanadában idén indult egy minimumjövedelmi projekt, egy alapjövedelemben részesülő (2000 fős) és egy kontrollcsoporttal (szintén 2000 fős). A jövedelemszintjük alapján választották ki őket és azt próbálják felmérni, milyen ösztönzőt jelent a folyósított jövedelem, hogyan alakul a kísérleti alanyok (mentális) egészségi állapota, munkavállalási szokásai, stb. Kanada már a ‘70-es években kipróbálta a minimumjövedelem bevezetését két kis létszámú csoporton, Dauphin és Winnipeg városában. Mivel nem megfelelően állították be a költségvetést, nem számoltak egy erősen növekedő inflációval, valamint a kísérletet sem sikerült megfelelően kontrollálni, így az eredményeket nem elemezték és nem tették elérhetővé.

Az Egyesült Államokban a '70-es években több, hasonló kísérletet is folytattak különböző populációkon. Az eredményeik közt szerepelt a házas nők munkavállalási kedvének csökkenése. Szokás ma is hangsúlyozni, hogy a FNA hatásai ebben a tekintetben negatívak lehetnek. Hiába gondolunk arra, hogy nagy emancipációs fordulatok történtek az elmúlt évtizedekben, a nyugati társadalmakban élők nagy részének a mai napig a gyermekvállalás, házasság jelenti a kitörést a saját családból, még a továbbtanulás, munkába állás előtt. A másik fontos megfigyelés a fiatal felnőtt férfiakat érintette, az FNA-ban részesülők úgy tűnt, később állnak munkába. Ez, ha a felsőfokú tanulmányok elvégzésével jár együtt, a FNA pozitív gazdasági hatását is jelentheti.

Mind a kanadai, mind az amerikai kísérletek igyekeztek tudományos módszert követni. Véletlenszerűen³ választották ki az alanyokat, majd a kiválasztott alanyok mintájára hozták létre a kontrollcsoportokat. Ha feltételezzük, hogy az összes ilyen kísérlet nagyon jól megtervezett és ellenőrzött, valamint az eredmények is megfelelően reprezentálják a vizsgált csoportok viselkedését, vajon megfelelő következtetéseket tudunk-e levonni egy kanadai, amerikai vagy kenyai állampolgár viselkedéséből egy magyar honfitársunk viselkedésére vonatkozóan?

Nehézségek

Miért szükséges egyáltalán ennyi kísérlet egy gazdaságpolitikai reformhoz? Az adórendszerben történő változtatások előtt sem tesztelnek „élesben”, hogy megfigyeljék a lehetséges hatásokat. A minimumjövedelemmel szembeni legsúlyosabb aggodalom azonban az, hogy az emberek egyszer csak eltűnnének a munkaerőpiacról, vagyis a legrosszabb kimenetel ellehetetleníti az egész gazdasági rendszer működését, ezért előzi meg ennyi kutatás a reformokat, ezért történik, hogy „kísérleti jelleggel” vezették be eddig a juttatást. Az eredményekből levont következtetések egységes érvényességével kapcsolatban viszont jogosak a kételyek, miszerint különböző országok állampolgárainak különböző élettapasztalataik folytán nagyon eltérően reagálhatnak a reformra. Ha a Föld minden országában elvégeznénk 1-1 kísérletet a FNA-val, akkor sem számolnánk a lakosság heterogenitásával.  Mennyi embert kellene kiválasztanunk az Abaúj-Hegyközi kistérségből és mennyit az 5. kerületből? Ha minden egyes ember számára bevezetnénk az alapjövedelmet kísérleti jelleggel, vajon mennyi idő kellene ahhoz, hogy azt mondhassuk, most már megfelelően látjuk a hosszú távú hatásokat, kijelenthetjük, hogy jobb ez így, avagy mégsem? Szintén más hatással van a FNA az abban részesülők döntéseire, ha csak egy évig számítanak rá biztosan, és más, ha évtizedekig vagy akár életük végéig. És természetesen az sem mindegy, hogy egyes társadalmak mit tekintenek létszükségletnek. Nyitott tehát a kérdés, hogy vajon hogy lehetne kísérletekkel alátámasztani azokat a várakozásokat, melyek szerint a FNA pozitív hatással lenne a társadalomra, gazdasági fellendülést segítene elő és nem vezetne tartós henyéléshez és elszegényedéshez.

¹ Az írás szerzője természetesen nem egy az egyben szeretné áthárítani a potyautasokra a felelősség terhét, azonban az okok elemzése itt most nem kerül kifejtésre, elégedjünk meg annyival, hogy a bliccelés mindenesetre jelentős oka lehet egy közjószág rossz működésének.

² A privatérhajót (vagy személyt) egy állam engedéllyel látta el, hogy az adott állam számára ellenséges országok hajóit megtámadhassa és megtarthassa a zsákmány egy bizonyos százalékát. Így ezt a kalózkodás kvázi legalizált formájának tekinthetjük.

³ A véletlenszerű kiválasztás természetesen behatárolt, koncepcionális csoportokban történt, például Winnipegben kifejezetten azt szerették volna megfigyelni, hogy milyen hatása van a FNA-nak a munkavállalási kedvre, így csak az aktív népességből választottak, Dauphinban azonban a nyugdíjasokat is bevették a kísérletbe.

Fazekas Réka a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék PhD hallgatója, filozófia szakon diplomázott, jelenlegi kutatásaiban a lakossági hitelezési döntéseket vizsgálja a kognitív pszichológia eszközeivel. Emellett könyvvizsgálóként dolgozik 2012 óta és jelenleg a CEU tanársegédje Financial reporting kurzusokon.