Karácsonykor is tudomány

1825 óta kerül megrendezésre a Royal Institution karácsonyi előadássorozata, amelyen kifejezetten a gyerekek számára tartanak a természettudományokat népszerűsítő programokat.

A londoni Royal Institution már az 1800-as években is tartott tudományos előadásokat felnőttek számára, akik minden bizonnyal néha gyermekeiket is elhozták ezekre a programokra. Ám 1825-ben Michael Faradayben felmerült az ötlet, hogy az előadásokat a különböző ünnepek időszakában tartsák meg, elsősorban pedig a fiatal közönség számára. Így kerültek a karácsonyi időszakra is előadások, amelyek egyetlen nagyobb témát ölelnek fel, Faraday elképzeléseit követve nagyon kevés beszéddel, ám látványos demonstrációkkal bemutatva. Bár kezdetben még húsvétkor és a pünkösdi időszakban is meghirdették az előadásokat, később a karácsonyi időszakra korlátozták a programot. Ennek oka valószínűleg az alacsony részvételi arány más ünnepekkor, amikor a tavaszi időszakban az emberek inkább vidéken tartózkodtak.

Az 1825-ös karácsonyi előadássorozatot reklámozó anyag

Bár az előadássorozat Faraday ötlete volt, az első programot John Millington mechanikaprofesszor tartotta a természetfilozófiáról (ez feleltethető meg a mai tudománynak), az az utáni évben pedig John Wallis beszélt a csillagászatról. Michael Faraday először 1827-ben állt ki a tudományos színház színpadára, hat kémiai témájú előadásával.

Faraday 1827-ben tartott előadásainak reklámplakátja

A meghirdetett tudományos előadások hamar nagy népszerűségre tettek szert, elsősorban az akkortájt gyarapodó értelmiség köreiben. A hölgyvendégek az elején még a karzaton kaptak csak helyet, mivel a férfiak panaszkodtak a nagy helyet elfoglaló krinolinok miatt. Ám ez a megkülönböztetés nem tartott sokáig, mivel a demonstrációk során keletkező, kellemetlen szagú gázok a karzatra emelkedtek fel.

1855-ben Albert herceg is megtisztelte látogatásával Faraday „Közönséges fémek különböző tulajdonságai” (Distinctive properties of common metals) című előadását, ahová két fia, a 13 éves Eduárd walesi herceg és a 10 éves Alfréd herceg is elkísérte.

Alexander Blaikley: Faraday 1855-ös előadása (Albert herceg és két fia a festmény bal oldalán látható)

Michael Faraday összesen 19 karácsonyi előadássorozat megtartásával népszerűsítette a tudományt  1851 és 1860 között minden évben ő volt az előadó –, amelyek elsősorban kémiai és elektromosság köré szerveződtek. Az utolsó, 1860-ban megtartott A gyertya természetrajza előadássorozata talán a leghíresebb mind közül. Faraday maga így fogalmazott a gyertyáról:

A világegyetemet irányító természeti törvények mind-mind szerepet játszanak itt, és aligha találunk kényelmesebb módot a természet műhelyébe való betekintésre, mint a gyertya fizikai jelenségeinek vizsgálatát.

Ma is vannak, akik úgy gondolják a gyertya égésének példáján kívül aligha lehetne találni olyan jelenséget, amelyen keresztül egyszerre bemutatható a tömeg, a sűrűség, a hővezetés, a kapilláris hatás és a hőáramlás. Faraday az előadásain bemutatta a fizikai és kémiai folyamatok közötti különbséget, feltárta a hidrogén, az oxigén, a nitrogén és a szén-dioxid jellemzőit is, akárcsak a gyertya égéstermékeként keletkező víz tulajdonságait. Az utolsó előadásán pedig az emberi légzést is megmagyarázta.

Részlet a The Chemical History of Candle (1908) című könyvből 

Faraday az előadásokon ráadásul rendkívül közvetlenül szólt közönségéhez.

“Mindenekelőtt arra kérem a hallgatóimat, hogy a tárgy jelentősége és a tudományos előadás komolysága mellett is tekintsünk el a köztünk levő korkülönbségtől és engedjék meg, hogy mint fiatalember szóljak fiatalemberekhez; ahogyan ezt hasonló alkalmakkor korábban is megtettem. [...] Kedves fiaim és leánykáim, mindenekelőtt azt mondom el nektek, hogy a gyertya miből készül.”

Az előadás anyagai először a Chemical News 1861-es januári és februári számában jelentek meg William Crookes gyorsírással készült feljegyzései alapján. Nem sokkal később illusztrációkkal is kiegészítették az anyagot, és még ugyanebben az évben könyv formájában is kiadták.magyar fordítása 1921-ben jelent meg, 2016-ban pedig Bill Hammack vegyészmérnök egy videósorozatban új formában is megismételte az előadásokat.

1932-ben Alexander Oliver Rankine brit fizikus nagy népszerűségre tett szert a „Vizek körforgása” (The round of waters) című előadássorozatával, ahol látványos demonstrációkkal szórakoztatta a közönséget. Az egyik ilyen showelem a hó keletkezésének megmagyarázása volt, amikor az előadó egy átforrósított piszkavasat szilárd üzemanyaghoz érintett, ami elpárologva a levegőben bolyhos fehér pamacsokká alakult.

Alexander Oliver Rankine "hókészítés" közben

Hasonlóan érdekes előadás volt 1936-ban Geoffrey Ingram Taylor „Hajók” (Ships) című előadássorozata, amelyekben a hajók történetét mesélte el, és azt, hogy a szél hogyan képes a vitorlásokat előre mozdítani. Az előadását később a BBC-ben is megismételték – ez lett az első tudományos program, amit a csatorna közvetített –, ahol egy korabeli búvárruhát is feladtak egy önkéntesre, valamint az egyik fiatal fiút arra kérték, próbáljon meg sétálni a korabeli súlyokkal ellátott búvárcsizmában – ám ez nem sikerült.

Geoffrey Ingram Taylor előadása közben

Az előadások 1939–42 között a II. világháború miatt szüneteltek, mivel jobbnak látták, ha a veszélyes időszakban a gyermekek inkább nem tartózkodnak Londonban. A háború vége után az előadások zavartalanul folytatódtak tovább.

Már az 1950-es években megindultak a tárgyalások a karácsonyi előadások televíziós közvetítésére, ám a televíziózás akkor még nem állt olyan szinten, hogy az előadásokat közvetíteni lehessen. Ez az időpont 1966-ban érkezett el, amikor „A mérnök Csodaországban” (The Engineer in Wonderland) előadás nagy sikert aratott a BBC közvetítésében. A terem minden előadáson megtelt, és a felvétel készülése nemhogy elvonta volna a hallgatóság figyelmét, de inkább még fokozta is.

1973-ban Sir David Attenborough is az előadók sorát gazdagította „Az állatok nyelve” (The Language of Animals) című előadássorozatával, ahol imádkozó sáskán, gyűrűsfarkú makin, egy bébi orángutánon és több más élő állaton keresztül mutatta meg, hányféleképpen képesek az élőlények az egymás közötti információcserére.

Sir David Attenborough egy gyűrűsfarkú makival az előadás közben

A karácsonyi előadások az internet megjelenésével már online is elérhetők vagy követhetők. A majdnem 200 év alatt a zenei hangok fizikájától és biológiájától kezdve a  Fibonacci-számokon át az emberi agy működéséig a legkülönbözőbb témák kerültek terítékre, olyan híres tudománynépszerűsítők tolmácsolásában, mint Carl Sagan vagy Richard Dawkins. A Royal Institution előadásai a mai napig felkeltik az ifjúság érdeklődését: míg Faraday előadásain összesen 85 000 gyermek vett részt, addig a BBC-s közvetítéteseknek már nagyjából 1 millió nézője akad. Sok angol pedig vallja, hogy a tudomány iránti érdeklődését gyerekkorában ezek a karácsonyi előadások keltették fel.

Petschner Anna, egyetemi tanársegéd a BME GTK Filozófia és Tudománytörténet Tanszéken, kutatási területe a tudományos blogok és a modern tudománykommunikációs formák vizsgálata.