A Bosszúállók közgazdaságtana

Tavaly júliusban jelent meg a Routledge kiadó Közgazdaságtan és Popkultúra sorozatának negyedik kötete, a Szuperhősök és Közgazdaságtan (2018), melyben a szerzők a Marvel és a DC Univerzum legismertebb szereplőinek történetén keresztül mutatnak be alapvető közgazdasági elképzeléseket. Megtudhatjuk, hogy mennyit fialt volna Steven Rogers ezer dollárja hetven éves fagyos álma alatt, hogy miért nem támogatták a diktatórikus Wakandában a társadalomtudományokat, és hogy miként bánnak el a közgazdászok Hulk és Dr. Banner hihetetlen kettősével.

Amikor nem a számládat fagyasztják be, hanem téged

Amerika Kapitány 1943-ban, a Vörös Koponyával vívott végső ütközetben belevezette a tömegpusztító fegyverekkel felszerelt ellenséges repülőgépet az Arktisz jeges vizébe, hogy elkerülje az Egyesült Államok elleni légitámadást. Rogers hetven évet „aludt” jégbe fagyva, amikor a S.H.I.E.L.D. igazgatója, Nick Fury rátalált és felélesztette. Közgazdászok most annak jártak utána, hogy mennyivel ébredt volna gazdagabban Rogers 2011-ben, ha utolsó ébren töltött évében befektet 1000 dollárt.

Az Amerika Kapitány: Az Első Bosszúálló (2011) című filmben Rogerst az amerikai hadsereg elsősorban nem hadműveletekhez, hanem a harci morál fenntartására és propagandacélokra használta. Színdarabokban és nyilvános eseményeken az E sorozathoz tartozó megtakarítási kötvényt reklámozta, mellyel az amerikaiak a II. világháborús hadigazdaságukat támogatták.  Ha 1000 dollár értékben vásárolt volna ilyen kötvényt, akkor ébredésekor 4099 dollárja lett volna, 4%-os államilag garantált kamattal és 40 éves befektetési periódussal számolva (ez a típusú kötvény csak 40 évig fizetett kamatot). Úgy tűnik, hogy megnégyszerezte volna a pénzét. Jó üzletnek tűnik?

Ha Rogers kikérte volna Howard Stark véleményét a befektetési lehetőségekről, utóbbi valószínűleg azt javasolta volna neki, hogy fektesse be pénzét a tőzsdén. Ez átlagos hozamokkal, a tőzsde 7%-os átlagos növekedési ütemével és az osztalékok újrabefektetésével számolva több mint 100 000 dollárt eredményezett volna 2011-ben. A „70-es szabály” szerint, egyébként azonos feltételek mellett, a 7%-kal kamatozó befektetés tízévente megduplázódik. Tehát, tíz év múlva 2000, húsz év múlva 4000, harminc év múlva 8000, negyven év múlva 16000, ötven év múlva 32000, hatvan év múlva 64 000, hetven év múlva pedig 128 000 dollárja lett volna (igen, ez egy mértani sorozat). Ha megtakarítási számlán tartotta volna a pénzét, akkor évente 2%-os kamattal számolva 3844 dollárja lett volna 2011-ben, ha pedig egyszerűen csak egy megőrzőben hagyja, akkor ugyanazt az 1000 dollárt találta volna ott (legalábbis remélhetőleg) hetven évvel később. Úgy tűnik, hogy a tőzsdézéssel járt volna a legjobban, hiszen így több, mint százszorosát kereste volna a pénzének. Vagy mégsem?

Az inflációról, egy rendkívül fontos tényezőről eddig nem ejtettünk szót. Ha minden befektetési lehetőségnél számításba vesszük a pénz tartós elértéktelenedését, akkor a következő befektetési alternatívákat tudjuk felvázolni:

1. táblázat. Rogers 1943-as, 1000 dolláros befektetésének értéke 2011-ben

(Forrás: John Robinson and William C. Wood: From Weakling to Superhero: The Economics of Captain America, In Superheroes and Economics (2018), p. 54, saját fordítás.

Az inflációt figyelembe véve láthatjuk, hogy még a legnagyobb hozamú befektetési lehetőséggel, a tőzsdével is csak $6,800-t keresett volna 70 év (!) alatt. A Manhattanbe költözés továbbra sem lenne aktuális.

Wakanda progress is this?

A kötet egy másik, Wakanda politikai gazdaságtanát taglaló fejezetében J. Robert Subrick a mellett érvel, hogy az afroamerikai és posztkoloniális polgári jogi fejlődés és aktivizmus kirakataként keretezett Fekete Párduc (2018) egy népét intellektuálisan elnyomó diktátor hőseposza. Wakanda nem demokrácia. A polgárok nem szavazhatnak. Nem dönthetik el, hogy ki vezesse őket, és semmilyen módon nem léphetnek kapcsolatba a külvilággal. (Vegyük észre: az utóbbi négy állítás a mai észak-koreai rezsimre is igaz.) A főhős születésének jogán válik uralkodóvá és szuperhőssé. De miért olvashatunk több száz cikket és posztot arról, hogy milyen jó, hogy afroamerikai főhőse van egy képregényfilmnek, és egyet sem (eddig a könyvfejezetig) arról, hogy milyen rossz, hogy egy diktátor a főhőse egy képregényfilmnek? Lehet, hogy túlságosan a történet egyik aspektusára figyelünk, miközben másokat figyelmen kívül hagyunk?

A Fekete Párduc képregények egyik szereplője, az egyetemi oktatóként  dolgozó Changamire számos példát szolgáltat a fejezetet jegyző Subrick kritikája számára, egyben mutatja, hogy a képregények írói között is voltak az alkotmányos-politikai rendszerek jellegzetességei iránt érzékeny szakemberek. Subrick rámutat, hogy A Diktátor Kézikönyvében (2011) Mesquita és Smith megállapítja, hogy a diktatúrák csak nagyon szerényen vagy egyáltalán nem fektetnek be olyan területek tanulmányozásába, mint a szociológia, a politikatudomány vagy a filozófia. Nem akarnak független gondolkodókat, akik képesek véleményt formálni a kormányzásról és a jelenlegi rendszer lehetséges alternatíváiról. Ehelyett a diktátorok a STEM-be fektetnek, olyan területekbe, melyek művelőit alapvetően nem a társadalmi kérdések érdeklik és intellektuálisan veszélytelenek a hatalomra. Changamire karakterének gazdag kidolgozása (pl. John Locke politikai értekezéseiből vett szó szerinti idézetek) mutatja, hogy T’Challának immár nemcsak fizikai fenyegetéseket kell elhárítania, de intellektuális kihívásokkal is szembe kell néznie.

Changamire: Az apád sokat tett Wakanda oktatási rendszeréért. De nem igazán támaszkodott a társadalomtudományokra.

T'Challa: Kézművesek és harcosok országa vagyunk.

Changamire: És gondolkodóké nem?

 

Coates és Sprouse, 2017

Máshol Changamire még egyértelműbbé teszi, hogy a technikai fejlődés nem jár szükségszerűen együtt társadalmi vagy erkölcsi fejlődéssel:

Wakandának minden ismerete megvan amit egy fejlett társadalom csak kívánhat, de semmije nincs meg abból a bölcsességből, melyre egy szabad társadalomnak szüksége van.

A Fekete Párduc (2018) filmváltozata óriási siker lett. Egyes politikusok a film elkészülésének tényét és népszerűségét a rasszizmus elleni harc és az esélyegyenlőség kiterjesztésének egy újabb, szemléletes állomásaként ünnepelték. Ezek a politikusok nem – és egyébként politikai ellenfeleik sem – tettek említést arról, hogy a képregény és a film címe teljesen megegyezik egy 1960-as években alapított radikális afroamerikai polgári jogi szervezet nevével (Fekete Párduc Párt, 1966–82), melynek tagjai fegyveres polgárőrséget szervezve felügyelték a helyi rendőrség eljárását az afroamerikaiakkal szemben. Számos alkalommal halálos kimenetelű tűzpárbajba keveredtek a rendőrséggel.  Az FBI igazgatója, J. Edgar Hoover 1969-ben „az ország belbiztonságát érintő legnagyobb fenyegetés”-ként jellemezte az országot behálózó radikális szervezetet. Charles Manson az 1969 júliusában és augusztusában a szektája által elkövetett kilenc gyilkosságról azt akarta elhitetni, hogy azokat a Fekete Párduc Párt tagjai követték el, hogy ezzel – a társadalmi feszültségekre építve – faji háborút robbantson ki. A Fekete Párduc Párt történelmi megítélése a történészek között máig vita tárgyát képezi. Kérdés, hogy miért gondolják úgy a Marvel fejesei, hogy a vélelmezett önkényes rendőri intézkedésekre válaszul önbíráskodó fegyveres miliciát szervező és a rendőrséggel többször tűzpárbajba keveredő csoport neve alkalmas egy sokak számára példaként szolgáló szuperhősnek? Ennek vajon mi az üzenete egy átlagos néző számára? Honnan lehetnek biztosak benne, hogy az antirasszizmus és jogegyenlőség üzenetét igen, de az állam elleni erőszakos fellépés üzenetét nem adják át?

Zúzni vagy nem zúzni

Hulk a Bosszúállók igazi nagyágyúja. Fizikai ereje a legtöbb csatát azonnal eldönti. De bevetése, mint a nagy hozammal kecsegtető értékpapírok többsége, kockázatos. Bármikor a társai ellen fordulhat vagy ártatlan civilek halálát okozhatja. Dr. Banner ezzel szemben számos területen járatos tudós, akinek fizikai ereje ugyan csekély, de szellemi kapacitása páratlan. Amanda Mandzik: The Avengers vs. The Incredible (But not Unpredictable) Hulk című fejezetében a közgazdasági modellezés egyik alapeszközének, a közömbösségi görbéknek a segítségével mutatja be a Hulk/Banner duó irracionalitását.

Egy közömbösségi görbe azoknak a jószágkombinációknak – esetünkben az ész-erő kombinációknak – az összességét tartalmazza, melyek az adott gazdasági alany számára – akinek éppen a közömbösségi görbéjét megrajzoljuk – azonos hasznosságérzetet biztosítanak. Egy közömbösségi görbe (ICx) tehát minden olyan kombinációt tartalmaz, amely x hasznosságot biztosít a gazdasági alany számára, és egyetlen olyan kombinációt sem tartalmaz, amely nem-x hasznosságot biztosít a számára.

A közömbösségi görbék modellezésekor szokásosan négy alapfeltevésből indulunk ki. (1) A gazdasági alany képes dönteni különböző jószágkombinációk között, tehát tudja értékelni, hogy számára ezek milyen hasznosságérzetet biztosítanak. (2) A több jobb is, tehát ha bármilyen jószágból több van egy kosárban a többi jószág mennyiségének változatlansága mellett, akkor az a kosár nagyobb hasznosságérzetet fog biztosítani. (3) A gazdasági alanyok konzisztens módon döntenek, azaz racionálisak. (4) A gazdasági alanyok csak akkor hajlandóak lemondani valamilyen jószág által biztosított hasznosság-érzetről, ha egy másik jószágból ellentételezést kapnak.

Hulk sokkal jobban preferálja az erőt az észnél, ezért az ő közömbösségi görbéi majdnem vízszintesek lesznek. Másképpen fogalmazva: csak sokkal több ész miatt lenne hajlandó lemondani egy kis erőről, ill. egy újabb adag erő miatt sok észről is hajlandó lenne lemondani.

1. ábra. Hulk közömbösségi térképe

(Forrás: Amanda Mandzik: The Avengers vs. The Incredible (But not Unpredictable) Hulk In Superheroes and Economics (2018), p. 129. alapján.)

Banner jobban preferálja az észt az erőnél, ezért az ő közömbösségi görbéi majdnem függőlegesek. Másképpen fogalmazva: csak sokkal több erő miatt lenne hajlandó lemondani egy kis észről, ill. egy újabb adag ész miatt sok erőről is hajlandó lenne lemondani.

2. ábra. Dr. Banner közömbösségi térképe

(Forrás: Amanda Mandzik: The Avengers vs. The Incredible (But not Unpredictable) Hulk In Superheroes and Economics (2018), p. 130. alapján.)

Bár nagyon különbözőek, külön-külön mindketten teljesen racionálisak. Saját preferenciarendszerük konzisztens módon tükröződik közömbösségi görbéik rendszerén. Az irracionalitás akkor jelentkezik, amikor Hulkot és Dr. Bannert egy alanyként kezdjük értelmezni (3. ábra). Elvileg egy közömbösségi görbe minden pontja azonos hasznosságérzetet biztosító ész-erő kombinációkat tartalmaz. A gazdasági alany számára teljesen közömbös, hogy melyiket választja. Ha Hulk és Dr. Banner valóban egyetlen alany, akkor számára azonos hasznosságérzetet biztosítanak az ICBanner közömbösségi görbén szereplő C és D ész-erő kombinációk és az ICHulk közömbösségi görbén szereplő C és E ész-erő kombinációk. Csakhogy az E ész-erő kombináció többet tartalmaz mindkét jószágból (ész, erő), mint a D ész-erő kombináció, így a (2) előfeltételezés miatt nagyobb hasznosságérzetet is kellene biztosítania. Tehát E-nek egyszerre kellene D-vel azonos és D-nél nagyobb hasznosságérzetet biztosítania ugyanannak a gazdasági alanynak, ami lehetetlen. Tehát Hulk/Banner csak irracionális alanyként modellezhető.

 3. ábra. A racionalitás (3) megszegése: egymást metsző közömbösségi görbék

Forrás: Amanda Mandzik: The Avengers vs. The Incredible (But not Unpredictable) Hulk In Superheroes and Economics (2018), p. 131. alapján.

A Szuperhősök és közgazdaságtan (2018) bátran ajánlható mindazoknak, akik ismerősök a szuperhősök által benépesített képregény- és moziverzumokban. Az itt részletesen nem ismertetett fejezetek is igen szemléletesek és sokfélék. Szakértők elemzik az ügynök-megbízó problémát Obadiah Stane és Tony Stark példáján. Mások arra mutatnak rá, hogy Robin nem csupán Batman társa, hanem karaktere arra is szolgál, hogy az elképesztő gazdagságban élő Bruce Wayne mellett időről időre figyelmeztesse az olvasót a gazdasági szűkösség rögvalóságára. Elemzik a Csodanőt a feminista közgazdaságtan nézőpontjából, és a gazdasági modellezés mint szuperképesség (Adrian Veidt/Ozymandias) reprezentációját Alan Moore képregényeiben. A könyv oktatók számára kiváló oktatási segédanyagként szolgálhat alapozó közgazdaságtan kurzusokon, amit a könyv struktúrája (mikroökonómia, makroökonómia, haladóknak) is támogat. Remélhetőleg számos képregény-rajongót fog komolyabb közgazdasági tanulmányokra sarkallni.

Dr. Bíró Gábor István tanszékvezető-helyettes és egyetemi adjunktus a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékén. Közgazdaságtan-történettel (1930–40-es évek), tudománytanulmányokkal (science studies) és Polányi Mihály gazdasági gondolkodásával foglalkozik. A félévben az Áltudomány és tudomány és A társas lény kurzusokat oktatja.