2019. sze 25.

Diadalmaskodhat-e egyféle sokféleség a közgazdaságtanban?

írta: BME FTT
Diadalmaskodhat-e egyféle sokféleség a közgazdaságtanban?

Geoffrey Hodgson Van-e jövője a heterodox közgazdaságtannak? (2019) című, idén augusztusban megjelent könyve az orthodox és a heterodox közgazdaságtan intézményeinek történeti elemzésén keresztül vállalkozik annak feltárására, hogy milyen ideológiai, politikai és szakmai szocializációs tényezők vezettek és vezetnek napjainkban is egyes elméletek felemelkedéséhez és mások háttérbe szorulásához vagy teljes elfeledéséhez. Hodgson azonban továbbmegy a heterodox közgazdaságtan intézmény-központú történeti rekonstrukcióján és lehetséges túlélési stratégiákat vázol fel tudományterülete számára. Napjaink egyik legbefolyásosabb heterodox közgazdásza figyelemreméltó vállalkozásba kezd könyvével: megkísérel jövőképet alkotni szakmai közösségének.

9781789901580.jpg

Az orthodox és heterodox közgazdaságtan

Orthodox közgazdaságtan vagy mainstream közgazdaságtan: a közgazdaságtan aktuális főárama. Azoknak az elméleteknek, módszereknek és technikáknak az összessége, amelyek a legjellemzőbbek a közgazdász-közösségben.

Heterodox közgazdaságtan: a közgazdaságtan periferiális áramlatai. Azoknak az elméleteknek, módszereknek és technikáknak az összessége, melyek nem váltak általánossá a közgazdász-közösségben.

 

Intézmények intézői

A könyv jellegzetessége, hogy az egyes intézményeket, iskolákat és szervezeteket vezéralakjaik későbbi, különböző – szakmai és laikus – színtereken elért sikerein vagy kudarcain keresztül értelmezi. Nem egy mikroszociológiai elemzésről van tehát szó, amely mintegy belső képet adna az elemzett tanszékek, kutatócsoportok, szerkesztőbizottságok és szakértői hálózatok formálódásáról, belső és külső harcairól. Nem érezzük, hogy az intézményes folyamatok előttünk, velünk zajlanának. Egyetlen utólagos képet kapunk csupán arról, hogy mi történt. A szerző nem tárja elénk az események többféle értelmezését. Nem vázolja fel a csata hevét, a szereplők egzisztenciális és intellektuális bizonytalanságát, félelmeit, reményeit és mindennapi életét, pedig így kétségkívül izgalmasabb beszámolót kapnánk. Miért választotta a szerző akkor mégis ezt az utat? Mert az ő történetének hősei az intézmények és az emberek csak az intézményekhez fűződő viszonyuk szempontjából érdekesek.

 1_4.jpg

 

Mi volt előbb, a politika vagy a közgazdaságtan?

Az egész könyvön végighúzódó gondolat a politikai-ideológiai beállítottság és a közgazdasági elméletek intenzív, de előszeretettel titkolt kapcsolata. Hodgson részletesen elemzi a baloldali és jobboldali politikai körök és az ideológiáikkal kompatibilis közgazdasági elméletek szimbiotikus kapcsolatát. Láthatjuk, hogy sokszor egy elmélet nem újszerűsége vagy kiforrottsága, hanem egy bizonyos ideológiához való illeszthetősége miatt válik népszerűvé. A szerző a mellett érvel, hogy a bal- és jobboldali think tankek az intézmények ideológiai elköteleződései miatt belterjessé váltak. Megszűnt a szabad és kritikus gondolkodás gyakorlati lehetősége és egyetlen standard maradt csupán: úgy gondolkodni, mint a többiek. A szakemberek a konformitás csapdájába estek. Ha non-konform módon viselkednek, intézményi tagságukat kockáztatják. Ha viszont konform módon viselkednek, csökkenhet munkájuk szakmai színvonala.

 2_3.jpg

 

Szakmai sokféleségből politikai szélsőségek

Hodgson könyvének legnagyobb érdeme, hogy azonosít néhány gazdasági gondolkodással kapcsolatos tévképzetet és feltérképezi ezek lehetséges eredetét. Nem minden baloldali szocialista vagy tervezéspárti. Nem minden jobboldali tervezésellenes. Egy orthodox közgazdász nem feltétlenül hisz a piac mindenhatóságában, egy heterodox pedig nem feltétlenül kapitalizmus- vagy piacellenes. Miért tűnik akkor mégis két, egymással szemben álló tömb harcának az, ami valójában számtalan különböző elmélet kaotikus, többféleképpen értelmezhető és dinamikusan változó párbeszéde? A szerző a közgazdaságtan túlpolitizáltságában véli megtalálni a választ. Véleménye szerint két rendkívül intenzív epizódhoz köthető a közgazdaságtan politizáltságának megerősödése. Az első az 1930-as években az ún. szocialista kalkulációs vita, melyben egyes szerzők (Dickinson, Lang, Lerner, Taylor) a tervgazdaság megvalósíthatósága, sőt, eredményessége mellett érveltek politikai meggyőződésből. A másik az 1960-as évektől a gazdasági beavatkozást zászlajára tűző baloldali (de nem szocialista!) cambridge-i közgazdász közösség harca a beavatkozásellenes, jobboldali, chicagói értelmiségi elittel. Ezeknek az epizódoknak a jellemzője, hogy a viták – mivel nem zárt szakmai közösségekben, hanem nyilvánosan, a laikusok meggyőzésének szándékával folytak – harsány politikai színezetet kaptak és nemcsak a szakmailag érintetteket, de a politikailag érdekelteket is meg tudták szólítani. A nagyobb nyilvánosság egyszerűbb üzeneteket kívánt. Az egyszerűség szélsőségekhez vezetett. Hodgson a közgazdaságtan máig tartó túlpolitizált állapotát sajnálatosnak tartja, de nem gondolja, hogy a diszciplína teljes politikai semlegessége kívánatos vagy egyáltalán elérhető lenne. Mi akkor a teendő a vezető heterodox közgazdász szerint?

 

Kiutak a heterodox közgazdaságtan identitásválságából

Hodgson nyolc lehetséges stratégiát vázol fel a heterodox közgazdaságtan megmentésére. Az első azt javasolja, hogy a heterodox közgazdaságtan szakítsa meg bonyolult, se veled, se nélküled kapcsolatát az orthodox közgazdaságtannal, hagyjon fel az orthodox elméletek kényszeres kritikájával és tudatosan építse saját, különálló diszciplínáját (i). A második szerint foglalkozzon az orthodox közgazdaságtannal, sőt, a vele való kapcsolata segítségével értelmezze magát, építse saját, közgazdaságtanon belüli identitását (ii). A harmadik szerint a heterodox közgazdaságtant átható elkötelezettség a pluralizmus iránt értékes erőforrás lehet a diszciplína további építésében. A pluralizmus további erősítésével egy sokkal ambíciózusabb stratégiát követve ugyanis a heterodox közgazdászok közössége akár a társadalomtudományok egészét megreformálhatja, közös otthont teremtve megannyi diszciplínának (iii). A negyedik stratégia az elüzletiesedés (iv). A heterodox közgazdaságtan számára új otthon keresése a business schoolok orthodox elméletek által kevésbé „háborgatott” előadótermeiben. Ehhez természetesen szükség lenne a diszciplína gyakorlatorientáltabbá alakítására. Az ötödik stratégia szűkebb, koherensebb csoportok kialakítása a heterodox közgazdászok közösségén belül, akik hasonló kérdésekkel hasonlóképpen foglalkoznak (v). Az elméleti és módszertani koherencia segítené a szakmai érdekek érvényesítését. A hatodik stratégia egy új pozitív alapelv megfogalmazása (vi). Hodgson szerint a heterodox közgazdászok közösségét a hasznosságmaximalizálás orthodox alapelvének elutasítása köti össze. Az új alapelvnek nem valami ellen, hanem valamiért kellene elköteleződnie. Ez nagyobb koherenciát és erősebb érdekérvényesítő képességet eredményezne. A hetedik és a nyolcadik stratégia szerint a heterodox közgazdászoknak a gazdaságban működő intézményeket kellene tanulmányozniuk. A különbség a kettő között, hogy ezek tanulmányozását a közgazdaságtanon belül (vii) vagy interdiszciplináris keretek között (viii) képzeli el.

3.png

 

Összegzés: a heterodox közgazdaságtan homogenizálása

Hodgson a könyv írásakor a Journal of Institutional Economics [Intézményi közgazdaságtan] szakfolyóirat főszerkesztője és a terület meghatározó alakja. Talán ez magyarázatul szolgál arra, hogy a heterodox közgazdaságtanról szóló könyve miért szól szinte teljes egészében annak egy kicsi, de kétségkívül jelentékeny szeletéről, az intézményi közgazdaságtanról. Hagyományosan a heterodox közgazdaságtanhoz sorolják például a feminista, az ökológiai vagy az anarchista közgazdaságtant is, de ezekről Hodgson említést sem tesz. Pedig a feminista közgazdaságtant nem lehet annyival elintézni, hogy értékvezérelt, ideológiailag és politikailag meghatározott gazdaságelmélet. Különösen akkor nem, ha a szerző kimondja, hogy minden gazdaságelmélet ilyen, csak az a különbség köztük, hogy az egyes elméleteket milyen értékek, ideológiák és politikák befolyásolják. A szerző figyelmébe ajánlható lenne például Marilyn Waring: If Women Counted: A New Feminist Economics (1988) című könyve, mely már a 80-as években rámutatott arra, hogy a Nemzeti Számlák Rendszere (ide tartozik a GDP számítása is) egyszerűen figyelmen kívül hagyja a hagyományosan főleg nők által végzett, otthoni, fizetéssel nem járó munkát. Szintén a figyelmébe ajánlható lenne Jane Jacobs: The Death and Life of Great American Cities (1961) című írása, mely az egyének és közösségek számára élhető városok tervezéséről és fenntartásáról szól, ill. Jacobs Systems of Survival: A Dialogue on the Moral Foundations of Commerce and Politics (1992) című könyve, ami a politikai és kereskedelmi rendszerek implicit morális elköteleződéseiről és az alternatív elköteleződések háttérbe szorulásáról szól. Hodgson a hasonló meglátásokat üdvözli az intézményi közgazdászoktól, de említésre sem méltatja ha feminista vagy más heterodox közgazdászok tollából születnek.

Miért érdemes mégis elolvasni ezt a könyvet? Hodgson kétségkívül a heterodox közgazdaságtan egyik legjelentősebb alakja. Az, hogy ő hogyan látja területének múltját és jövőjét, erőteljes befolyást gyakorolhat a heterodox közgazdaságtan alakulására, meghatározhatja, hogy milyen cikkek jelenhetnek meg, milyen szakemberek nyernek el ösztöndíjakat és állásokat. Ebből a szempontból a jövőképe bizonyos mértékig önbeteljesítő jóslattá válhat. Szerencsére, talán pont ennek tudatában, kellően rugalmas jövőképet vázolt fel (nyolc lehetséges stratégiával!), ami a heterodox közgazdászok közösségére bízza, hogy mit kezdenek területükkel. Egy további ok, ami miatt érdemes elolvasni Hodgson könyvét, hogy a szerző lerántja a leplet a közgazdasági elméletek intézményi környezetének politikai elköteleződéseiről. Ritka, ugyanakkor a teljes képre törekvő, non-konformista közgazdászok számára meglehetősen fontos kontextus ez. Nekik bátran ajánlható ez a könyv. Nem fognak csalódni benne.

 

A könyv adatai:

  • Írta: Geoffrey Hodgson
  • Eredeti címe: Is There a Future for Heterodox Economics? Institutions, Ideology and a Scientific Community
  • Kiadó: Edward Elgar Publishing
  • Kiadás éve: 2019.
  • Oldalszám: 256 oldal
  • Részletes információk a kiadó oldalán, itt.

 

Képek forrása:

 

Dr. Bíró Gábor István tanszékvezető-helyettes és egyetemi adjunktus a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszékén és tudományos munkatárs az MTA Filozófiai Intézetének Morál és Tudomány Lendület Kutatócsoportjában. Közgazdaságtan-történettel (1930–40-es évek), tudománytanulmányokkal (science studies) és Polányi Mihály gazdasági gondolkodásával foglalkozik. A félévben A kommunikáció társas és kulturális keretei és a History of Science kurzusokat oktatja.

Szólj hozzá

politika közgazdaságtan könyvespolc