Mit csinál egy technikafilozófus?

A mesterséges intelligencia, a biotechnológia és a közösségi média gyors ütemű fejlődése olyan bonyolult etikai dilemmákat vet fel, amelyek nem válaszolhatók meg kizárólag mérnöki megközelítéssel. Válaszkísérletek a tudomány több szegmensében is születnek, ilyen például a technikafilozófia is. Hogy született meg ez a terület, és mivel foglalkozik pontosan? 

A technikafilozófia kifejezés Ernst Kapp-tól, a 19. századi német gondolkodótól ered. Kapp az iparosodó Németországban nőtt fel, de onnan az 1849-es év eseményei után menekülnie kellett. Texas állam középső részén kötött ki, ahol néhány másik menekülttel közösen a semmiből építettek fel egy kisvárost – az ezzel járó összes mérnöki és szervezési feladatot közösen oldották meg. Hazájába csak 1865-ben tért vissza, ahol igencsak rácsodálkozott a technikai fejlődésre. De nemcsak az új műszaki eszközök nyűgözték le, hanem az is, hogy meglátása szerint az új technológiai környezet egy friss társadalmi berendezkedést is eredményezett. Az épített környezet bizonyos értelemben erősen az élő organizmusokra emlékeztette, ezt az átalakulást azonban már nem tudta pusztán a mérnöki tudományok eszközeivel megmagyarázni. Kapp egy egész könyvet szentelt gondolatainak, a „Grundlinien einer Philosophie der Technik. Zur Entstehungsgeschichte der Cultur aus neuen Gesichtspunkten” [A technikafilozófia alapjai: a kultúra létrejötte egy új perspektívából] 1877-ben jelent meg.

Illusztráció Ernst Kapp könyvéből: balra egy idegpálya keresztmetszete, a jobbra az óceán mélyén húzódó transzatlanti kommunikációs kábel keresztmetszete

Kapp erős hasonlóságot látott a biológia és a gépek világa között, olyannyira, hogy a gépeket az emberi test kiterjesztéseként, egyfajta morfológiai folytatásaként kezdte el értelmezni. Így lett számára a vasúthálózat a vérkeringés technikai megfelelője, a távközlési hálózat pedig az új idegrendszer, amelyet Herbert George Wells – a szintén a 19. században aktív angol science-fiction író – „Világagy”-nak nevezett el (Hartmann 2014). Ám Kapp elméletének a legizgalmasabb része a mérnöki ismeretelméletre vonatkozik. Tudta, hogy a mérnökök többnyire nem tudatosan másolják a biológiai megoldásokat, minden hasonlóság ellenére. Ebből arra következtetett, hogy egy tudat alatti hatásnak is szerepet kell játszania a folyamatban, így felvetette, hogy a mérnökök talán a saját biológiai természetüket képezik le az épített infrastruktúrában. 

Ez a gondolat ebben a formában nem talált követőkre, de egy variációja hamarosan nagyobb népszerűségre tett szert. E szerint azért hasonlítanak egymásra a biológiai és mérnöki megoldások, mert alapvetően azok a feladatok is hasonlóak, amelyeket ezek a rendszerek abszolválnak. Ugyanolyan típusú kihívásokra pedig az azonos formátumú megoldások jelentik a racionális választ. 

Gépesítő logika uralkodik felettünk? 

A racionalizálás elve ebben az esetben azt jelenti, hogy a technológiai fejlődést a termelékenység és gazdaságosság elve határozza meg az éppen elérhető legjobb tudományos és technológiai tudás felhasználásával. Például ha bebizonyosodik, hogy gyárban, a munkásokat futószalag mellé állítva sokkal hatékonyabb a termelés, mint manufaktúrában, akkor vagy átállnak erre a termelési módra, vagy alulmaradnak a versenyben. Ha pedig a jövőben elterjednek a gyárakban használható robotok, akkor a munkások is kikerülhetnek a termelési egyenletből, mert az alkalmazásuk nem racionális többé – hiszen drágábbak és kevésbé terhelhetők, mint a gépek. A racionalizálás értelmében tehát nem a munkások, de még csak nem is a cégvezetők döntése az, hogy mi fog történni az üzemben, hanem mindez annak a függvénye, hogy mi felel meg legjobban a technológiai fejlődés belső logikájának. Vagyis a technológia határozza meg a jövőbeli eseményeket: ezt az elméletet nevezik technológiai determinizmusnak.

Futószalagon harci jármű felfüggesztések készülnek a White Motor Company-nál, 1941-ben

A fenti világkép sok kritikát kapott. Egyfelől, a racionalizáció logikája szerint az emberek kiszolgáltatott, apró porszemek. Másfelől, a működési modell nem korlátozódik a gyári termelés világára, hanem a társadalom minden szegmensét átszövi, és ezekben is felszámolja a szabad választási lehetőségeket. A racionalizálást azonban nem érdemes kizárni a termelésből, hiszen a termelékenység növekedése közvetve az életminőség javulásához is hozzájárult. Így merült fel a kérdés, hogy hogyan lehetne élvezni a racionalizáció gyümölcseit anélkül, hogy a mellékhatásait viselni kellene. 

Mégis számít az emberi tényező?

Ezzel a felvezetéssel érthetjük meg Andrew Feenberg filozófiájának jelentőségét. Feenberg a demokratikus racionalizáció koncepciójával felhívta a figyelmet arra, hogy még a folyamatos modernizáció mellett is van helye az emberi döntéseknek. Számos esettanulmányt megvizsgálva kimutatta, hogy a technológia interpretáció függvénye, azaz pályája mégsem annyira kötött, mint a korábbi elméleti megközelítések szerint. Hogy lényegében megegyező tudományos és technológiai háttérrel hasonlóan modernizálódó, de mégis gyökeresen eltérő karakterű társadalmak jöttek létre a 20. századra, az épp ennek az interpretációs térnek a következménye.

Munkások egy egységesített munkaállomásokon

A technológiai fejlődést másfajta félelmek is kísérik. Azt a problémát, hogy a jólét is tartogat veszélyeket, legjobban Albert Borgmann ragadta meg, aki többek között azt vizsgálta, hogy hogyan hat a technológia az ember karakterére. Borgmann, az Amerikai Egyesült Államok egyik legjelentősebb technikafilozófusa a 20. század tömegtermelésére és az Amerikára különösen jellemző konzumerizmusra válaszolva dolgozta ki technológia kritikáját. Kimondta például azt, hogy visszafordíthatatlan értékvesztéssel jár az, ha a fogyasztást hazafias kötelességként állítják be. Továbbá, a karakterfejlődéshez szerinte szükség van arra, hogy az emberek időről időre nehézségeket küzdjenek le, a modern technológia pedig éppen ezeket a nehézségeket lúgozza ki a mindennapokból. Borgmann szerint a híres Marlboro Man azért is népszerű, mert poros ruhája az állattartó életmód rideg valóságáról is árulkodik, így egy nehézségek által formált karaktert látunk a képbe.

Marlboro Man

Az új létállapot, amelyet Borgmann posztmodern valóságnak nevez, „könnyű”. És mivel könnyű és nem tanúsít ellenállást, a dolgok elveszítik a tétjüket, ezáltal pedig a jelentésüket is. Borgmann erőssége a példaválasztás volt: ki az, aki pudingot [cream] főz, ha hidegen kikeverhető port is vehet [cool whip]? Hiszen mindkettő ugyanolyan finom… ugyanakkor eltűnik az élmény, amelyet a pudingkészítés folyamata jelent; a kényelemért cserébe megfosztjuk magunkat ettől. 

Ultramodern kihívások

A technikafilozófia a 21. században olyan témákkal foglalkozik, mint például a mesterséges intelligencia, amely egyre több feladat átvállalására képes, vagy az önálló kultúrát teremtő közösségi média, amely az emberek megfigyelésére is számtalan lehetőséget kínál. A tudományterület képviselői gyakran dolgoznak műszaki egyetemeken, több diszciplína képviselőivel együttműködésben. Bár egy-egy intézményen, projekten belül általában nincsenek sokan, világszinten azonban jelentős hálózatot alkotnak. Sokan közülük tagjai a Society for Philosophy and Technology-nak [Filozófia és Technológia Társaság]. Ez a szervezet minden páratlan évben konferenciát tart, tagjai közben kisebb, tematikus és/vagy regionális konferenciákat is szerveznek.

Az egyik szerző, Héder-Nádasi Eszter a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszék tanársegédje, a BME Filozófia és Tudománytörténet Tanszék óraadója - többek között a Technológia és Ember / Technológia és Társadalom kurzusok oktatója. Kutatási területe az orvostudomány reprezentációja a populáris kultúrában.